A törpe gurámi igen kényes állatfaj; különös tekintettel! Szájából lógó csápjaival képes felkavarni maga körül a vizet, ezáltal is segítve magát a táplálékszerzésben. Az ívási időszakban ezek a hatalmas méretű bajszok a hímeknél a totális és megingathatatlan vágyak zálogaivá nemesednek a meghódítás küszöbén álló fajtársuk szemében. Mindebből következik, hogy a törpe gurámi a fajfenntartás kötelezettsége után előszeretettel mesél skót vicceket, amelyeken annyit nevet, hogy kipukkad a hasa és leesnek a bajszai.

Kedves olvasó! Köszönjük, hogy elolvastad az első bekezdést és rákattintottál erre rendkívül izgalmas cikkre, remélve, hogy majd a benne foglaltakkal kapcsolatban további információkra lelsz.
Nos, tévedtél!
Az alábbi írásnak ugyanis semmi köze a "beharangozóhoz", legalábbis nem a véletlen műve, sőt még csak nem is paranormális aktivitás!

Naptári idő szerint több mint egy hónapja mutatja a természet egy olyan formáját, amelyet izzadósnak ismerhettünk meg, de legfőképp melegnek. Igen, ezt nyárnak szokták nevezni, bár kétségtelen, hogy az idei egy kicsit plasztikázottnak tűnik. Amolyan gyógyulófélben levő tüdőgyulladás, képzavaros iskolás.

Viszont ez még nem ok az elkeseredésre. Tele vagyunk élettel, kérem! Hungari olyan, mint egy beekszezett diszkópina. Pörögnek a reklámok a tévében, a rádióban, hogy itt is egy fesztivál, ott is egy zenebona. Azt hiszem, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy igazi fesztivál-ország lettünk. Az elmúlt években ugyanis szinte megtriplázódtak az ilyen típusú rendezvények. Bizony! Ez mind szép és jó, csak van vele egy kis probléma.

Nevezetesen az, hogy Veszprémbe nem jön egy sem. Persze, tudom-tudom van nekünk Gizella Napok, meg Vivace, meg Nyári Fesztivál, lesz Ünnepi Játékok, de ezek mégsem az igazi tenyeres-talpas, rockfarkas, agyszaggató, szűzességtipró baráti légyottok, amelyek képesek szivárványt küldeni a Haszkovó fölé. Bár igaz, ami igaz, a mostani programok sem hoznak semmi újat. Tankcsapda, meg Anima, Kispál, Romantic, HS7, Roy és Ádám, és a sort lehetne folytatni, remélve, hogy majd Márió a Bébi Sziszterzel harmonikál a Heim Pál Gyermekkórház új lélegeztetőgépéért. Kéne egy kis vérfrissítés, a bitumenen úgyis hanyatt-homlok a vérnyomás.
Figyelem, kikiáltok! Mikor lesz már végre Veszprémben meleg felvonulás?!

Megelégednék egy kis klubjellegű szendvicskészítésnek álcázott, slágergyanús popköltemények hátterében húzódó interperszonális kacsintóversennyel is. Történhetne már valami izgalmas hőn szeretett Gizellánk (mindenki közös asszonya!) történelmi-, fesztivál-, királynés városában is. Na mert senki se mondja, hogy nem férne bele a nyári programba, mondjuk José Cura elé - hogy a magyar nyelv banális szépségeivel éljünk -, vagy az afrika buli afterpartéjaként. Micsoda öröm lenne látni a sok egészséges érzületű, bitang-nyitott, eu-s magyarságtudatot zabáló veszprémi polgárt, s családjaikat, amint a recehártyájukra vetülő információáradatból az afro-amerikai test hím példányának legszembetűnőbb identitás-ikonját egyszerű képzettársítással a kéjek mezejére helyezik, egy termetesre nőtt fehér ló árnyékában. Holmes-i előérzetem azonban azt sugallja, hogy nem lesz belőle semmi; azaz nem sok. Egy színházkerti pettingtől vagy egy felületes barlangrajz-elemzéstől eltekintve.

De nem kell elkeseredni, mert valaki rém kreatív személyiség úgyis érvényt szerez elfeledett gyerekkorának és kiállít az utcán egy tucatot emberből, azaz felvonultat! Lesz majd harsona, meg üstdob, óriási tömeg, pártbizalmik, éhes sajtó, ordibáló hajléktalanok, sortüzet lövő katonák, formagyakorlatból jeles gyermektánccsoport, combfikszüket mutogató kóborkutyák, szélnek eresztett teszkós zacskók, nevetgélő gidák; toporzékoló komplett időutazás.