Na hallod! Ez igen! Végre, szegény hajléktalanjainkat is utaztatják.
Végre bejárják a vidéket, külföldet. Ez nagy szám.
Végre nekik is megnyílik a világ!
Micsoda? Ne beszéljek már ostobát?
Miért? Nem így van? Hogy a hajléktalan-turizmus más?

Én meg már azt hittem... De mit értesz alatta, hogyha ezt nem?
Na, figyeljek? Oké, figyelek. Megszállták Veszprémet?
Koldusok, csövesek s sok más mindenki?
Ez lenne a hajléktalan-turizmus... kezdem érteni.

Szóval mész az utcán a dolgodra, mint rendesen,
és zsigerből mondod, melyik csöves helybéli, melyik nem.
Látsz sok tucatot, de nincs köztük egy helyi pofa sem,
pedig adnál nekik cigit meg tüzet, mint rendesen.
Meg némi fillért is, fröccsre, meg ilyenek.
Kezed a zsebedben kotorássza az aprót,
számolgatsz, na, ez elég lesz, ez már jó. Aztán mégsem?
Nincs cigi, nincs tűz, nem lesz fröccs? Ember!
Hogy tehetsz ilyet szegény csöveseinkkel?!

Azt mondod, idegenek ők, mind? Ennyien?
Hozzánk jöttek, mert itt jobb, mint máshol? Mint „otthon”?
Mert nálunk a Balaton, a turisták, a külföld, meg a pénz,
s nekik is könnyebb lesz Veszprémben a lét?
Értem. Szóval legyünk büszkék, van mire,
Marco Polo modern utódai, nagy felfedezők, csavargók, jer ide!
Rátaláltatok Veszprémre... ügyes! Lám, van egy hely, ahol a koldus is jól él,
számára itt terem csak igazából babér.
Becsüld meg őket ezért, testvér, s adakozz bátran, ne félj!
Ősszel hazatérnek, s elviszik jó híred.
Messze földre, hisz messziről jött népek ezek.
Elmondják majd, hogy a veszprémiek egy igen, de igen jó szívű emberek.

De hogy mi? Kölcsönbe, Neked? A vízszámlára kell?
Csak egy ötös? Sajnálom, nincs, én most nem segíthetek.
De…várj csak! Hé, haver! Figyelj! Látom, hogy napok óta a sarkon csövezel.
Ugye, ismerős vagyok talán már én is Neked?
Szóval… a barátom bajban van, de rajta nem segíthetek,
sok a számla, lóvéja épp nincs, a szokásos történet,
egy ötös kellene, csak, mondjuk jövő hétig.
Mi az? Nem gond? Neked bejön annyi estig?
Kösz, haver! De tényleg: hová való vagy, ha meg nem sértlek?
Hol az a hely? Messzire, biztos, nem tudom. Kérdezed, itt ennyire jól megy? Ja.
Csak az az átkozott vízszámla. Az ne jött volna.

Öregem, Te meg máskor fogd meg jobban a pénzt!
Koldustól kölcsönkérni? Nem a Hét krajcárban élsz!
Szóval volt az, csak elment valami nőre?
Nem mondod! Új nőd van? Ja, hogy ez nem olyan?
Nevét sem tudod, ő is keleti volt.
S hol szedted fel? A piac sarkánál ácsorgott?
Épp, mikor a Főnök osztotta a terepet, meg az észt?
Értem, s Neked ő jutott, ennyi és kész.
Az árról a Főnök - mert ki más - nyilatkozott.
Mondta: ne csodálkozz, az "órabér" topon.
Tudod, barátom: Balaton, turisták, koldusok,
csövik és királynék városa - az vagyunk.