XXI. századi gondolatok a könyvtárban a Jubileumi 75. Ünnepi Könyvhét margójára. (Hová lépsz most, gondold meg, ó tudós, / Az emberiségnek elhányt rongyain / Komor betűkkel, mint a téli éj, / Leírva áll a rettentő tanulság: / "Hogy míg nyomorra milliók születnek, / Néhány ezernek jutna üdv a földön, / Ha istenésszel, angyal érzelemmel / Használni tudnák éltök napjait." - Vörösmarty Mihály, 1844)

Mottó: Régebben valahogy mindig gazdagabb zsákmánnyal értem haza. Régebben valahogy mindig volt pénzem arra a húsz könyvre, ami "járt". Régebben valahogy kevesebb volt a fizetésem.

A felületes szemlélőnek fel sem tűnhet: könyvhét van. Pedig jubilálunk, mint prosti naponta a nyolcason. Program is van, kicsit savanyú, de a miénk. Van "könyv-kavalkád" (kavalkád fr 1. lovas díszfelvonulás 2. társas lovaglás 3. színes, változatos benyomások, tarka eseménysor), könyvvásár, kulturális zsibvásár, könyves udvar (de fenn↑↑↑ nem akarták), könyvbemutató, angol(!!!) nyelvű mesevetélkedő, játszóház, Szellemi Kincsestár, mi szemnek s szájnak s léleknek ingere.

A felsorolásból talán kitűnik, megyei könyvtárunk (nagyon helyesen) a gyermekekre helyezte a hangsúlyt, hiszen mi felnőttek egyre kevésbé olvasunk, nekik meg még muszáj. És csak a legelvetemültebb szülő vesz sört az Íródeákban - kifestő helyett. Bár látván a kínálatot, megfordult fejemben.

Szomorú vagyok. Nem azért, mert ha lenne pénzem, sem tudnék húsz engem érdeklő könyvet összeválogatni (pedig pár évvel ezelőtt gond volt kiválasztani azt a húszat, amire tellett), hanem mert negyed annyi érdeklődő sincs, mint hajdan. A könyvhét ünnep volt. Most beborult. Nincs tolongás a könyvárusok előtt. De nem csak ez múlt el. A vegyipar vívmányai győztek. Nagyon príma ragasztók vannak. Ezért nem kötnek, ragasztanak. Ha kötnek, drága. Ha nem drága, szétesik. Ha tudom, szétesik, nem veszem meg. Ha nem veszem meg, hülye maradok. És nem mondhatom, térvén őseim porához: köszönöm, élet! áldomásidat, ez jó mulatság, férfimunka volt.

Ha mégis lenne oly elvetemült veszprémi polgár, aki a szarnak mondható időjárás ellenére szellemi étekre vágyik, ajánlom figyelmébe ezt a pár könyvet:

Tarts nyugatnak
A világirodalom legszebb novellái – Huszonnyolc magyar író (Illyéstől Ottlikig) kedvenc novelláit foglalja magába, Kaján Tibor karikatúráival.

Már megint egy új lap!
A rendszerváltástól a napjainkig első évfolyam első számok tükrében - Tanulságos összeállítás a napi-, heti- és havilapok beköszöntő írásaiból, hogy mi mindent hazudunk össze, mi újságírók...

Határ Győző: Üveggolyó
Versek és elbeszélések - a szerzővel Füreden, júni 8-án a Blaha étterem teraszán dedikáltathatjuk is a könyvet, ahol A világsztár című színpadi tréfáját adják elő veszprémi színészek.

Gion Nándor: Mit jelent a tök alsó
Novellák, elbeszélések a hagyatékból

Vagy, ami tetszik.

U.i.: "Tudnod kell..., hogy én nagyon rossz olvasó vagyok. Mohón, falánkul olvastam mindig. Alighogy belekezdtem egy könyvbe, továbblapoztam, itt is, ott is átfutottam néhány oldalt, hajszoltam, elhagytam az írót… Mit beszélnek ezek itt, a hetvenhetedik oldalon? Kettőt visszalapozok. Nem azt találom, amit vártam. Mik az előzmények? Már lapozok, járkálok benne, előre-hátra, keresem a neveket, tájakat. Az elejét utoljára olvasom el, a végét a közepén, a közepét háromszor esetleg. Ezzel a gyalázatos módszerrel mégis mindent megtudok, de csak a jó regényekből." (Ottlik Géza)