A félreértések elkerülése végett: szeretem Mel Gibsont. Többek között ezért is néztem meg a legutóbbi és egyben a legvitatottabb filmjét, a Passiót. A film talán már nem ismeretlen az olvasók előtt, ezért szíves eszmecserére invitálom a mozirajongókat! Hát akkor én el is kezdem...

Alapvetően a film nálam nem ért célba. Először is nem értettem, miért kell még egy passió. Ráadásul ilyen vérfürdős. Szomorú vagyok, ha a hithez (és Istenhez) a mai fiatalokat (és nem fiatalokat) a brutalitás ilyen fokú ábrázolása vezet el. (Az is elszomorít, ha ebben hisz valaki.) Bár már alapvetően kétkedek abban is, hogy a brutalitás egyáltalán kivált valamit a mai "trend-emberekből". Aki meg hívő, annak vagy lelki fájdalmakat okozott a film, vagy untatta. Mindenesetre furcsa volt látni a pláza Cinema Cityjébe Jézussal csalogatott fejkendős néniket és kucsmás párjaikat.

Nem nyerte el a tetszésemet, hogy a film tizedik percétől kezdve a heppiendig egyfolytában vérzik Jézus (a művér ilyen mennyiségben történő beszerzése gondolom kardinális kérdés volt). Ütik, vágják, rugdalják a film közepén már félholt Megváltót, akinek ezáltal tényleg megváltás lesz a kereszt. (Könyörögtem, hogy feszítsék már fel!) Ez a sok vér és henteskedés egy idő után telítette agyam, és nem tudtam igazán élvezettel nézni a filmet. Unalmas volt a folyamatos csépelés. Ezt a "vérzést" tetézte a kereszten való oldalbaszúráskor kifröccsenő több liter krisztusi víz. Egész egyszerűen nem értem, hogy mit akart Gibson ezzel a mészárlással elérni!

A filmnek természetesen vannak pozitívumai is. Gibson mesterien teremtette meg a korhű ábrázolás feltételeit, a díszletek és jelmezek teljesen rendben voltak. Nagyszerű premierötlet volt a latin és az arámi nyelv használata, kitűnő eszköze volt a néző e világból való "kiragadásához". Az igazi félelmet az Ördög alakja mozdította meg bennem, aki ezidáig egyik "Jézus filmben" sem kísért(ett)e végig a Megváltót, ilyen emberien, ilyen könnyeden.

A filmről rengeteg vélemény, kritika született eddig, és valószínűleg még nincs vége a dömpingnek. Míg hazánkban a Lelkiismeret 88 csoport szórólapokon hívta fel a figyelmet a filmre, a Magyar Hírlap híre szerint Gibson a Szent Család szekta tagja, s a magyar egyházak zengően dicsérték a filmet (némi vívódás után), addig Németországban a katolikus valamint a protestáns egyház és a zsidóság közös nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy a film erősítheti az antiszemitizmust. Mindenesetre bármint mondtak is róla (jót vagy rosszat) ez prímán megnyomta a nézőszámot, rekordokat döngetett a bevétel is.

Van, aki sírt rajta, van, aki unatkozott, van, aki kijött róla, van, aki elaludt. Ahhoz, hogy megtudja az ember, melyik tábort is erősíti, üljön be a moziba, és várja a Megváltót!