Minden kultúrszakmának megvan a maga ceremóniája. A művészetek szakreferensei, a múzsák jól tudják, hogy követőik mikor dolgoznak, mikor adminisztrálják magukat, és hogyan tartják ünnepeiket. A próbákat követi a színházi premier, azt meg a bankett, majd némi katzenjammer mellett újság és kritika-emésztés kezdődik. A nyomdaillatú kötetek első példányait - tipizálható rituálé után - dedikálja a kortól függetlenül kimerült, de korfüggően toll-, írógép-, vagy klaviatúra bajnok.

A képzőművészek kiállításuk megnyitóját tekintik amolyan szakmai szentestének, amikor minden és mindenki a helyére kerül, ahol a levegőben gyertyák füstje helyett száradó virnájsz illóanyaga érződik. A megnyitót is azért hívják franciásan VERNISSAGE /fernisszázs/-nak, mert a klasszikusok legutoljára ezt a lakkréteget kenték a műre.

A fernisszázs olyan esemény, ahol azonos érdeklődésű, esetünkben műbarát emberek néhány félórát töltenek egymás társaságában. Mindenki jön valahonnan, mindenki magával hozza személyes érdeklődését és érdekét, mindenkinek van valamilyen viszonya ahhoz az ügyhöz, amiért jön.
Ennek az eseménynek van helye, időpontja és időtartama, szervezője és résztvevője lelkes híve és elszenvedője. A megnyitó ceremónia egyformán zajlik magyarul és "eurul", néznivalót és hallgatnivalót, no meg enni- és innivalót, mi több közönségét illetően egységes szerkezetű.

A témával úgy foglalkozom, hogy én is részese és érdeklődő-érdekeltje vagyok ennek a mikrovilágnak.
A szokásokon és sablonokon nem tudok, és nem is akarok változtatni, vagy talán mégis?

Tehát:
Az előzmények: a művész megkapja a kiállítás megrendezésére vonatkozó felkérést vagy levelet, engedélyt vagy lehetőséget attól függően, hogy a meghívó vagy a meghívott tesz-e anyagi és erkölcsi értelemben mérhető szívességet a másik félnek az együttműködéssel.

Ezt követi
Az alkotói folyamat, ami személyenként változó mennyiségű festővászon vagy terméskő vagy bádog, cigaretta és-vagy nagyfröccs elfogyasztása mellett, magasra ugró telefonszámla kíséretében zajlik. E terminus kinek terhességet, kinek állapotot, kinek áldott állapotot jelent attól függően, hogy szereti-e azt, amit csinál, amit tanult, és amihez ért.

Közben zajlik
A szervezés, amit egy nagyon jellegzetes figura bonyolít. Ő a meghívó fél képviselőjeként mindenkit ismer, mindenkinél jobb ítész, mindent tud a szakmáról, és ami a legfontosabb, ő írja alá a számlákat…
Jellegzetes művészköri ruhákban jár. Dohányzik, és nemétől függetlenül viseli a befőttes gumival hátul összekötött népművelőfrizurát. Ha mégsem ilyen, akkor az a személy ilyen, aki a háttérből Őt irányítja.

A hely adott
A kiállítóhely sokféle lehet. Vannak népies galériák pajtában és kocsmában, csűrben és szómakazalban. Vannak az urbánusak metróalagút vakvágánya mellett, és vannak szép, államilag megfinanszírozott fehérfalú autentikusak. Vannak extravagánsak és diszkréten mecenáltak, vagy harsányan sponzorált képzőművészeti elefántcsonttornyok. Jó hogy vannak, jó, hogy sokfélék.
A műveket a hely falára akasztják szögre vagy galériasínre. Megvilágítják nagyszerű fényekkel, vagy sötétbe burkolják nagy fényérzékenységük, értékük miatt.
Egyes műveknek a töksötét tenne a legjobbat...

Valaki majd beszélni fog.
A megnyitó megnyitója nagyon fontos ember. Ő az a személyiség, akit vagy a művész, vagy a szervező kér /jó/ fellépésre. Lehet képzőművészetben jártas penge profi, de lehet jó svádájú arc is, aki öröm hallgatni. A gyakorlat szerint mégis az beszél, akiből a pénz beszél. A múzsák és egyéb istenek mentsenek a szereplés kényszerében szenvedő politikusoktól.

Kellék
A nyomda készíti a meghívót és a katalógust. Ezek minősége, léte és színessége attól függ, hogy ki, és milyen összeget akar, vagy tud a tervezőgrafikusra, a postára vagy magára a nyomdára szánni. A nyomda ördögét sok szövevényes érdekrészlet irányítja a háttérből.

Kellék
A pohár is, mivel a kikészített ásványvizes és borospoharak száma utal a szervezők látogatók számát illető prognózisára. A büfézés tizedik percében még fel nem fordított poharak és a már kézbevettek aránya utal arra, sokan vannak-e?

A meghívottak
Fontos emberek, mert utólag az ő létszámuk adja a választ arra az udvariaskodó és megválaszolhatatlan kérdésre, hogy: hogy sikerült a kiállítás?

Konkrétabban
A művész hozzátartozói, beleértve a szemefénye lemenőket, akik már készülnek a művészpályára, illetve a jó nevű felmenőket, akik a pálya elején gyakran jeleskednek protekciófelelősként. Nagyon fontos hozzátartozó és sponzor az a nagymama, aki a ceremónia töpörtyűs pogácsájának beszállítója.
A művészkollegák udvariasan eljönnek a megnyitóra, mert legközelebb az ő tenyerük izzad a saját megnyitójukon. A kiállítás nem érdekli őket, annál inkább az, hogy adtál-e el valamit?, de ezt nem kérdezik hangosan, csak úgy belülről gondolják.
A sajtó mostanában nagyon fontos. A főszerkesztő személyes szimpátiája delegálja a tollat, kamerát, ettől függ a műsoridő, vagy a flekkek száma is. A sajtó jelenléte a közönséget viselkedésre serkenti. Ha ég a kamera kis piros lámpája, forog a riportermagnó orsója, kiegyenesednek a hátak, elővillannak az új fogak, behúzódnak a régi pocakok és képmutatóbbak lesznek a gondolatok
A VIP-ek fontos beosztásuknak megfelelően öltönyben, nyakkendőben veszik ki részüket a szertartásból. Nagyon jó, hogy van csendes értő támogató, és nagyon nem jó, hogy van aki a megnyitó forgatagában napraforgószerű nyakkal keresi a TV kamerát, mert kényszert érez némi semmit mondásra.

Lepukkant értelmiségi sajnos egyre több akad! Neve minden kiállítás-szervező protokoll listáján megtalálható. Jelen van, mert finom a pogácsa, potya a fehérbor és sok a sorstárs, akivel meg lehet váltani a világot.
Néni a szomszédból, aki éthordóval jön, és idő előtt zabál, noha eleve kövér, aki megsértődik, ha rászólnak, aki elviszi a pohár bort az urának, majd a poharat sem hozza vissza, mivel az "átkosok" valamelyikében rekvirálták a poharait azok a mocskosok.
Átlag tárlatnéző kevés van, de van! Ő a megnyitó másnapján csendben műélvez...

Amikor minden és mindenki együtt van, elkezdődik maga a megnyitó, pontosabban negyedórás késéssel, mert a pontos többség alkalmazkodik az elkéső kisebbséghez.
A szervező belibben, bemutatja, felkéri, megköszöni.
A VIP mondja-mondja hosszan és többnyire unalmasan.
A szervező behívja a szomszéd zeneiskola jobbsorsra érdemes növendékeit, hogy addig húzzák a magukét, amíg a jelenlévő nagyi szemében megjelenik a büszkeség első könnycseppje.
A zenei élvezet után következik a virágcsokor átadása valakinek, aki ezt az egészet megcsinálta, elviselte a művészt, aki anyagilag támogatta az egészet, vagy a felét… A felét akkor, ha a kiállító művész a múzsák nemzete másik felének alkot.
A szervező végül felkéri az addigra türelmét veszített megjelenteket, hogy tekintsék meg a kiállítást és látogassák meg a büfét. Ilyenkor fontos megemlíteni a borsponzor pincét.
A VIP-viselt, zeneterhelt, türelmét vesztett, rogyadozó lábú publikum egy emberként tódul az asztalhoz, ahol elálló kisujjal falni kezd.
Mindenkit legyőz eddig titkolt gyarlósága. A dohányosok rábuknak a szenvedélyre, és annyira már félrevonulnak, hogy a huzat a füstnek csak háromnegyed részével bombázza a passzívokat.
A fehér bor is ízlik, a kisujjak itt is elállnak...

A Büfé környéke mégis tartalmilag fontos !
Itt lehet kibókolni némi pénzbeli támogatás általában be nem tartott ígéretét egy-egy fontos emberből.
Itt lehet büntetlenül cikizni annak a kiállítását, akit a fontos ember ideológiai okból nem szeret.
Itt lehet megtudni, hogy merre mennek, kik mennek az úton, pl. közpénzből külföldre, kiállítást rendezni, kitüntetést átvenni
Itt lehet informálni és dezinformálni, dicsekedni és gratulációt fogadni.
Itt lehet szintén szimpátiafüggő hangsúllyal megemlíteni a másik művésznek, hogy láttalak a tévében. Itt ismét feltehető az a kérdés, hogy hogyan sikerült a kiállítás, mire a megkérdezett itt nyugodtan válaszolhat, amit akar, mivel az ilyen kérdések csupán a ceremónia kellékei .
Összefoglalva:
Itt lehet forrásanyagot találni a testbeszéd- és őszinteségteszt témájú disszertációkhoz.

A háttérben közben képek lógnak a falon, szobrok állnak posztamensen, de ezt hagyjuk, mert ez nem is fontos.
Tapasztalataim birtokában lejegyeztem, és a rajtam való számonkérés kockázatával közzétettem

Debreczeny Zoltán