Megyik Jánost nem nagyon ismerik Magyarországon (bár a Vass Gyűjteményben láthatjuk egy alkotását). Itthon nem tartozik a plebsz által számontartott konstruktivisták közé, mint Kassák, Szervátiusz vagy Barcsay. Hazai kiállítása 1988-ban és 2002-ben volt; az ’56-ban emigrált képzőművész önálló anyaggal inkább Ausztria és Németország kiállítótermeiben jelent meg. Ezért is nagy jelentőségű ez a veszprémi tárlat, mely az utóbbi évek munkáit mutatja be.

Projektív geometria és a klasszikus perspektíva kritikája - ezeket a szókapcsolatokat kell ismételgetni, mielőtt a Vass Gyűjtemény Galériájába lépünk. Miért szorul kritikára a perspektíva? A perspektíva a reneszánsz idejének szemléletmódját tükrözi, s lényege a tér síkban való megjelenítése. A kritika éppen arra irányul, hogy a klasszikus perspektíva a térélmény műalkotásbeli hordozóját, a síkot tünteti el. A korrekcióra tett kísérleteket láthatjuk Megyik kétsíkú kompozícióiban. A projektív geometria lényege pedig valami olyasmi, ami a vetítéssel és az alakzatok eközben történő változásaival foglalkozik. A kapcsolat a projektív geometria és a perspektíva között könnyen belátható, ha jártunk rajzórára és megcsináltuk a házi feladatokat.

Egyenesek, egymást metsző vonalak által határolt párhuzamos síkok, bezárt szögek; fém, karton, árnyék; szürke, fehér, fekete. Ezek alkotják Megyik munkáinak világát. Én mindig azt az utat csodáltam a konstruktivizmusban, ami az ilyen szűkszavú és pontos megfogalmazáshoz vezet. Megyik János pályája kezdetén a táblaképekhez, csataképekhez vonzódott, ám már azokban is a lovak tomporának, lándzsáknak, vasaknak geometriáját kutatta, s pálcikákból épített modelleken keresztül jutott el acélból és kartonból készített képeiig, melyeket most láthatunk.

Projektív geometria és a klasszikus perspektíva kritikája - mondogassuk a szavakat, és bízzunk abban, hogy a megnevezéssel birtokunkba kerülnek a dolgok, Ádám is úgy vette birtokba a világot még a teremtés környékén, hogy nevet adott a dolgoknak. Ha mondogatunk valamit, az lesz. (Egy ravasz szegedi irodalomelmész például úgy próbálta megteremteni a konstruktivista irodalomtudományt, hogy megjelentetett egy tanulmányt, melyben oldalakon keresztül ismételte a szóban forgó kifejezést - és lám, ma van konstruktivista irodalomtudomány.)

Én meg lassan megszokom a kiállítást.