Igen, de csak kevesen tudhattak arról - mindösszesen tizennyolc, azaz 18 fő -, hogy Binder Károly 2004. május 4-én fergeteges lemezbemutató koncertet adott Veszprémben. És miért "aki tudja, adja át"? Talán, mert ha a szervezők a kidobolást vagy a füstjeleket választják, akkor is jobb eredményt érnek el a beharangozás terén.

Kicsoda is Binder Károly?

1956-ban született Budapesten. 1979-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakán. Zongoraművész, zeneszerző, tanszékvezető egyetemi tanár. Zeneszerzőként 1978 óta dolgozik. Eddig 37 lemeze jelent meg.
Nagy formátumú muzsikus, a hazai jazz és kortárs zenei élet markáns alakja, aki tehetségét az új irányzatok, eltérő zenekultúrák, kompozíciós technikák és improvizatív rendszerek szintézisének szolgálatába állítja, nem feledkezve meg saját gyökereiről.

Több mint száz zongora, kamara és zenekari darab mellett, 28 film és színházi zene alkotója.
Fontosabb díjai a következők: 1981 Kalisz nemzetközi jazz-zongoraverseny győztese, 1986 A Magyar Rádió Jazzversenyének győztese, 1989 eMeRTon Díj /legjobb szólista/, 1991 az év jazz lemeze /Binder-Shotham: Dance Music/, 2003 Erkel Ferenc Díj.
Koncertek, mesterkurzusok: London Royal Festival Hall, Hamburg, Berlin, Frankfurt, Stockholm, Amsterdam Helsinki, Koppenhága, Köln, Bécs, Athén, Ankara, Kairó, Duisburg, Essen, Freiburg...

Majd jött Veszprém... Nekünk - annak a pár embernek, akik élvezhettük Binder fantasztikus játékát, közvetlen stílusát - frenetikus élmény volt. A telt házas koncertekhez - méltán - szokott előadónak már nem biztos, hiszen az Egyetem hatalmas aulájában ("egyetemi városban") tizennyolc, azaz 18 fő előtt játszani nem kifejezetten inspiráló feladat.

A koncertről az előző heti Napló pénteki, és a 2004. május 4-i számának apró betűs rovataiból szerezhettek tudomást az érdeklődők. Már akik meglátták a hangyányi betűket...
A bejáratnál elmaradó tolongás mindenesetre jelezte újságolvasási szokásainkat. Akár azt is gondolhatta az érdeklődő, hogy a koncert elmarad, de néhány eltévedt ember mégiscsak ült az aulában. Ezt látva a bátortalanabbak is megvették a jegyüket. A 19 órai kezdést egy kicsit elnyújtva sem lettünk többen.

Mi, akik ott voltunk, azok helyett is szégyelltük magunkat, akik nem jöttek el. De legfőképp a szervezők miatt, akik ilyen helyzetbe hozták az előadót. Sőt! Elégtelen hírverési módszereiket fokozandóan - ha hiszik, ha nem - nem volt, aki a művészt bemutassa. Neki magának kellett ezt a kínos helyzetet áthidalni. Le a kalappal előtte, megkérte a közönséget, hogy üljenek közelebb, bemutatkozott és elkezdett játszani. Innen már az Övé volt a pálya, vitt magával bennünket, szárnyaltunk vele - mi tizennyolcan.

Remek koncerttől fosztottak meg sok-sok embert Veszprémben. Egy egyetemi városban előfordulhat ilyen "nagy érdeklődés"? Szabad-e, lehet-e egy kiváló előadót elidegeníteni magunktól? Kérdés, hogy hallhatjuk-e még városunkban Binder Károlyt, aki ezelőtt négy évvel adott koncertet Veszprémben… Mi "tizennyolcan" azt kérjük - ha lehet - a kedvünkért, még jöjjön el.

Veszprém, 2004. május 10.

Nofertiti