Rövidnek nevezhető, sokat idézgető eszmefuttatás Fehér Ferenc Medusa Piercing (Finita la Commedia produkció) című előadásáról. Mindez 2004. május 16-án Veszprémben, a Táncnak és az Összművészetnek a Kortárs és Igen Nemzetközi Találkozóján.

"Juhász Anikó pályája M. Kecskés András Corpus Pantomim Együttesében indult, később Malgot Istvánhoz csatlakozott, és három évig dolgozott a kecskeméti Katona József Színházban, majd Budapesten A Hold Színháza mozgásszínházi társulatban. 1993-tól a Civil Negyed színházi társulat művészeti vezetője, koreográfus-rendezője. Fehér Ferenc a Civil Negyed társulathoz való csatlakozása előtt electric-boogie-val, hip-hop tánccal, illetve több harcművészeti irányzattal is foglalkozott. Klasszikus értelemben vett modern táncosi képzésben nem vett részt. Magyarországon jelenleg ő az egyetlen, aki az utcai táncok világát kortárs színpadon megjeleníti." (NOL, 2004. május 16. Halász Tamás)

Ő lenne O. Caruso (mármint: Juhász Anikó), az Art-Line rendező, aki valahogy így határozza meg, amit látni volt szerencsénk: "A Medusa Piercing főalakja, táncosa a Médium, vagyis Fehér Ferenc. Médium - mozdulatlan létdinamikájában sűrűsödik az élet metafizikus szabadsága. Medusa - korunk kaméleonja: skizofrén szado-hiéna, evakuált "prosti-kerozin", klónozott patkánysperma, tűhegynyi "murder-genetics". Total-system, mely vákuumként szippant az ismeretlenbe." (Még mindig NOL, ugyanott, ugyanakkor.)

Ha valaki ezt látta is, mármint, hogy a mozdulatlanság létdinamikájában hogyan sűrűsödött (metafizikus szabadságában) a skizofrén szado-hiéna klónozott patkányspermája, mely vákuumként elszippantatott az ismeretlenbe, az kérem, világosítson fel egy e-maillel (alant a cím), hogy az eset mikor történt meg, mert mint igen felületes szemlélő elsiklottam e (gondolom) drámai pillanat fölött. Talán nem véletlenül.

Nekem ez a "csípős bőrdísz" a manapság divatos látványfing kategóriájába tartozik, ahol látványos (és hangos) háttérvetítésekkel oldják meg az eltáncolni-elmesélnivalót, a táncos a háttérbe szorulva jelenítheti meg "az utcai táncok világát a kortárs színpadon", bár nekem erről is más a tapasztalatom, és egy gép nyomja az igazi előadást, Oh Caruso! Bár ebben az esetben ez nem háttérterror, hanem élettérterror egy táncosnak, hiszen felülről, mint Isten vetítenek. Kár, hogy belóg egy reflektor. Szegény Ferenc hiába mozog murder-genetics-ként, izzadsága nem látható a videó-hatások tartalmi mondanivalójában. Neki ezt dobta a gép. Esetleg be kéne dobni azt a több harcművészeti irányzatot a rendező ellen.

Hazudnék, ha azt mondanám, általános hangulat ez, mármint az enyém. Az a pár szerencsétlen, a világosító-hídon gubbasztó voluntarista, egészen más előadást látott, állítólag. Más perspektíva, más előadás. Mégis annyit megjegyeznék: ha Én magamhoz nyúlok, azt otthon teszem, egyedül, és nem mutogatom.