József Attila Derengő rózsa és Ady Endre A muszáj Herkules című verse ihlette a BM Duna Művészegyüttes tegnap esti, Petőfi Színházban bemutatott produkcióját. A Juhász Zsolt rendezésében készült két előadás két meglehetősen különböző világba kalauzolta el publikumát.

A Duna Művészegyüttes a hazai néptánc hagyományainak egyik legnépszerűbb megjelenítője. Ez az alkotói vonás leginkább a Derengőben volt hangsúlyos. A tánc formai nyelvén bemutatott szimbolikus utazás egy anya és hat lányának életét tárta fel a néző előtt. Az ősanya és lányai minden érzését, gondolatát egy napba sűrítette a rendező, így meglehetősen mozgalmas táncjátékot láthattunk.

A darab egy éjszakai jelenettel kezdődött: az igazi, a kiemelkedő anya ekkor sem alszik, nem pihen, hanem szolgálja gyermekeit. Megható és fárasztó gondoskodását, odaadását, az anya lelki világának érzékeltetését a vonósnégyes háttérzenéje is kiválóan segítette.

Reggel a hat fiatal lány felébred: nyújtózva, kecsesen, ártatlanul, fehér ruhában. Játékosan fésülködnek, mosakodnak, majd az Anya tejet szolgál fel nekik. Idilli hangulatú világ az övék, egyfajta "anyaméh burok", ami gondtalanná és derűssé teszi a szüzek életét. Ebben a világban (is) nagy szerepe van a hagyományoknak, szokásoknak: az anya mozdulataival, táncával adja át tudását mind a hat gyermekének. Az idillikus kép sarkában megjelenik a FÉRFI, aki az egyik (talán legidősebb) lányért jött. A lány pedig felkészül, hogy a férfié legyen: befonja haját, húgai megmosdatják - a hagyományoknak megfelelően. Elválás és újra egyesülés ez: a nővé lett lány kilép a gondtalan burok-világból, ugyanakkor kiegészül, Egy lesz a férfi és a nő. Az ősanya tehát elvégezte édeskeserű feladatát: felnevelte lányait és el is engedte őket - az élet rendje szerint.

A Muszáj Herkules az előző darab teljes ellentétét sugallja. Középpontjában a Herkules-férfi állt: fiatal, erős, élettel teli, ugyanakkor tapasztalatlan. Ereiben lüktet a küzdelem és persze a győzni akarás vágya - ősi, vad és ösztönszerű ez a harc, melyet még egy oroszlánnal is felvesz. A többi Herkulessel is megküzdő férfi tánccal előadott vívásának erőteljességét, dinamikusságát a népi alapzenére alapozott, felturbózott, elektronikus gitárral kiegészült élőzene is tovább fokozta.

A harc mellett még egy dolog foglalkoztatja a Herkules típust: a NŐ. Érte is meg kell küzdenie, fitogtatja erejét, hogy lenyűgözze a gyengébbik nemet. A nő tánca - ellentétben a férfiéval - gyengédséget, lágyságot sugároz, ez az a pont, ahol megpihenhet a vad harcos. A Herkules-férfi életében minden küzdelem fontos, és minden harcban csak a legerősebb marad életben - ősi szabály ez.

A döntés azonban mindig a nő kezében van: ő választ ész és erő között. Az értelem a darabban a tapasztalt, idősebb férfi, aki nem fizikai erejével nyűgözi le a nőt, hanem megkacagtatja. A Herkules-típus küzd a legvégsőkig, gyúr az edzőpadon, átugor minden akadályt. Végül megkapva a nőt megszelídül, a nő pedig vezeti, irányítja minden lépését.

A darab kiváló koreográfiával, a múltba visszaugorva mutat be egy lehetséges férfi-típust, aki küzd a végsőkig. A néző feladata volt eldönteni, hogy kell-e, muszáj-e ilyen Herkulesnek lenni egy nő meghódításához és, hogy léteznek-e még ilyen nagy küzdő-típusok.