Napokban beindult Veszprém kulturális élete, tárlatmegnyitók, fesztiválok követik egymást. És a politikusok, akik megnyitják e jeles eseményeket, miközben néhány gondolattal akarják gazdagítani, megtisztelni a jelen lévő városiakat, a fellépő, kiállító művészeket.
Nemcsak az előadói stílussal, az elmondottakkal van problémám, hanem magával a ténnyel, miszerint egy politikus felszólal egy kulturális eseményen.
Véleményem szerint: Politikusok! Vigyázz! Hátraarc! Irány a Parlament, önkormányzatok, hivatali szobák, a nézőtér, a kávéház...

Miért alakult ki hazánkban ez a helyzet? A válasz nagyon egyszerű: az érdekek miatt. A politikusok egy újabb szereplési lehetőséget látnak benne, a kiállítást, fesztivált szervezők, pedig kapcsolatotokat, a kapcsolatokból pénzt, sok pénzt.

Ilyen egyszerű az egész. Csak közben a két legfontosabbra, a nézőkre és a fellépő művészekre, és az általuk létrehozott kulturális életre nem gondolnak.

A politikus feladata - ezért választjuk -, hogy helyettünk intézze a közügyeket, ezen belül a kulturálisakat. Átgondolja, meggondolja szakértők bevonásával, hogy melyik eseményt támogatja a pénzünkből. Normális esetben lobbizik az adott ügy érdekében, pénzügyi támogatókat keres a gazdasági élet szereplői között. Ez eddig rendben is van. Itt kellene megállnia, boldog elégedettséggel leülnie a nézők közé és nézni az ő segítségével megvalósult Művet.

Nálunk nem így megy. Nálunk boldogan vállalják a fellépést, mert úgy gondolják, ez az ő művük, az ő tulajdonuk, tehát nyugodtan szerepelhetnek. Nekik ez jár. Minimum.
Én úgy gondolom: nem. Nekünk, kultúráért lelkesedő, jegyet vásárló embereknek, a nézőknek, az állampolgároknak, ennek a nagy Magyarország Részvénytársaságnak, a résztulajdonosoknak, a politikusok főnökeinek - ha jól értelmezem a népfelség elvét - jár a nyugalom, az önfeledt szórakozás, a műélvezet.

A fellépő művészeknek és nekünk, a közönségnek kell szólni, jelezni, hogy elég volt, hogy jobban járnak, ha nem szólalnak fel, jobban becsüljük őket a kultúra támogatásáért, ha nem ünneplik magukat.

Ezért mondom egyre határozottabban: Politikusok! Vigyázz! Hátraarc! Irány a Parlament, önkormányzatok, hivatali szobák, a nézőtér, a kávéház...

Észrevették? A megnyitók után, eltűnnek, nem látni utána őket a rendezvényeken. Valószínű, újabb megnyitókra mennek, vagy írják a veretes, tartalmas, gondolatokkal telített beszédeiket, illetve gyakorolják őket. Mert ez meglátszik rajtuk. Vagy nem?