Debreczeny Zoltán festő hosszú évekig a veszprémi városházán dolgozott, ahol építészként a vár és a város rekonstrukciójában vett részt, később a kultúrába is belekóstolt. Az elmúlt években GYES-en volt unokájával, s eközben indította az Írás-Kép Galériát, mely tavaly decemberig üzemelt a belvárosban.

Index: - Hogy indult az Írás-Kép Galéria?

Debreczeny Zoltán: - Egy barátom a kezembe adta egy üzlethelyiség kulcsát azzal, hogy csináljak benne valamit. A galéria működésének egy éve alatt csak a saját rezsijét tudta megtermelni, de hasznot nem hozott. 2003. márciustól december 31-ig működött a maga stílusában, de január elsejétől már csak a nevünk van kint, illetve egy tabló, ami arról tájékoztat, hol érhető el új galériánk.

Index: - Mi volt az Írás-kép sajátos stílusa?

DZ: - Abban különbözött a többitől, a jobbaktól, hogy csak az én képeimet mutattam meg ott a nyilvánosságnak. Most egy fiktív személyt fogok bántani, de azokat a festményeket, amiket én csinálok, egyszerűen más nem tudja eladni, ügyesen kínálni. Aki bejött, és szerette a festményeimet, azt kérdezte, ki festette őket. Ilyenkor a nejem, aki grafológusként ott dolgozott, telefonált, hogy jöjjek, mert keresnek. Tehát a tapasztalat azt mutatja, hogy hiába lenne alkalmazottunk (akinek még a bérét is ki kellene termelni), ha egyszer úgyis velem akar megismerkedni az érdeklődő. Az, hogy a galéria eltartotta magát, nagyon jó, de kevés, s ezért úgy gondoltam, változtatni kell. A nemsokára megnyíló veszprémi plázában lesz a következő helyszín, ahol a patinás Reider optikus család legújabb boltjában próbálkozunk valamivel, amitől ott, a szokásos hungarian pláza-fílingben az az üzlet különbözni fog a többitől. A Műterem Optikában a szabad falakat arra fogjuk használni, hogy eltakarjuk valamivel, ami nélkül egy optikus tudna élni, de most nem akar.
Tervezünk cd-bemutatót, könyvdedikálást, beszélgetéseket; szeretnék majd festeni a helyszínen; szeretném, hogy az, aki meg akarja mutatni a fotóit, megmutathassa; ha valaki ott akar játszani a hegedűjén, hát tegye. A bolt nem eladná a műveket, hanem elérhetővé tenné alkotóikat.
Vannak festők, akik visszavonulnak, elbújnak, saját magányukban csinálják a képeiket, én pedig kommunikatív vagyok, s az Írás-Képben az ilyen típusú kontaktus számomra nem volt elegendő. Muszáj kimennem a promenádra, és ott kapcsolatba kerülni az emberekkel. Pillanatnyilag egy győri galériával tervezgetjük a nyári "utcakunstot"...

Index: - Teljesen más elképzelése és célja van a galériával, mint egy hagyományos képtárnak.

DZ: - Klikken kívül is van élet, de - félreértés ne essék - van azon belül is. Roppant módon szeretem azt a fajta galériát is, amit pl. Hegyeshalmi László csinál. A képzőművészet elefántcsontpincéje az. Régen ki kellett volna onnan hozni a napvilágra, mert jó. Egyszerűen neki más a célja, de a világ attól szép, hogy sokféle. A művészetben nincs konkurencia; én azt szeretném, ha minden bokorban galéria nőne, s az enyém csak az egyik lenne, ahol el tudom mesélni, mi lóg a falon. A hűvös, elegáns, autentikus galériákat nagyon tisztelem, de az ilyen nekem nem elég életteli.

Index: - Honnan e szemlélet?

DZ: - Nem magam találtam ki ezeket. Az ember sok mindent hoz kívülről, külföldről, és szintetizálja a látottakat. Van egy nemzetközi képzőművész csoport, akikkel Európa több helyén kiállítottunk, s most ősszel pedig Kaposvárra megyünk az uniós csatlakozás kapcsán. Először 1993-ban, Münchenben egy plázában kaptunk egy kb. 400 négyzetméteres helyiséget arra, hogy ott fessünk, amíg az üzletet ki nem tudják adni. Három dolgot kértek: takarjuk le a padlót, ne öntsünk a WC-be festéket és ne verjünk szöget a falba. Ennyi.
Gondoljunk bele abba, hogy Veszprémben és annak plázáiban hány üres, kiadatlan üzlet van! És hány látogatóra váró, helyéhes, fényéhes képzőművész van a megyében!? Én helyzetbe tudom magam hozni (azt mondja rám az egyik barátom, hogy "ha úgy tudnál festeni, ahogy tudod magad riszálni, akkor egész tehetséges lennél"). Az a müncheni kiállítás a plázának semmibe nem került, mi meg nem vertünk szöget a falba. Veszprémben egy ilyen ötletre az üres üzlet tulajdonosa azt kérdezné, hogy mennyit fizetek. Itt azt gondolják, hogy nem adom oda a boltomat, mert hátha valaki jól jár.

Index: - Ez mind nagyon szép, de miből él meg, ha a galéria profit nélkül üzemel?

DZ: - Családi betéti társaság formájában több lábon állunk gazdaságilag. A grafológia, az intim-torna, a reklámgrafika és a képek együtt hoznak némi hasznot. Ha dicsekszünk vagy siránkozunk, nem marad időnk a szellem termékeit megteremteni. A jó mű - akár elhangzik, akár leíratik, akár falra kerül - eltartja magát. A jó kenyér az asztalra kerül, ami pedig száraz, ízetlen, formátlan, pancser, azt nem veszik meg. Ha túlkínálat van, nem nyúlunk ahhoz az áruhoz, ami nem esik jól.
De "valamiből élni" nem csak gazdasági tényező. Festeni muszáj, és ezen kívül engem a közléskényszer hajt.