A veszprémi Fidesz zenés-táncos összejövetelre (ún. rócsóra) invitálta meg szimpatizánsait és minden érdeklődőt tegnap délutánra a Stadion parkolóba. Azaz a meghívás Orbán Viktor beszédére szólt, de aki eljött, megtapasztalhatta, hogy a nagy ember szavait először "ki kell érdemelni".

Az általam vártnál kicsit lassabban kezdett gyülekezni a tömeg, főleg hogy fél órával a rendezvény kezdete előtt már nem lehetett a 4-es buszokra felférni. Hatra már azért kezdett a parkoló megtelni, sőt a környező házak erkélyein is megjelentek kis sámlijaikkal és magyar zászlóikkal a lakók. Később számok is elhangzottak a tömeg méreteiről, de tudjuk, hogy ilyesmiről a Kossuth tér óta nem illik beszélni.

Felvezetésképpen kis standoknál bővíthettük kulturális horizontunkat (a könyvfelhozatal egészen szolid volt), de a szerencsések megúszhatták, hogy valami kütyüt rájuk próbáljanak sózni. Mindeközben vonalas nótákat zengtek a hangfalak, felcsendültek a mozgalom dalai. Ezzel persze nem szeretném ezen műveket mozgalmi daloknak minősíteni, mert Ezek egészen mások, mint Azok voltak. De tényleg, na!

És akkor jött... a Tenkes Kapitánya helyett Philip, hogy elmondja, nemsokára Orbán Viktor is jön majd, de addig is lubickoljunk a sok meglepetésben. Mert Ő még most kezet fog. Nem baj, gondoltuk, legalább az Érsek Atyának már jó. O. Kovács Szilveszter, városunk nagy fia megpróbált Oláh Ibolya babérjaira törni Máté Péter egy dalának előadásával. Hááát, majdnem sikerült is neki (khm, hm).

Ezután felváltva jöttek okos és tehetséges emberek, meg néhány verkfilm ("Így készült a Fidesz", "Így készült Magyarország"). Ebből a blokkból leginkább Navracsics Tibor, Philip szerint megyei, saját bevallása alapján városi Fidesz-elnök megszólalása érdemel szót, aki kenetteljes hangon kampányolt a vasárnapi népszavazás meglátogatása és a „nem” szavazat előnyben részesítése mellett (erről egyébként később OV is beszélt). Szinte meghatódtam, amikor a mozi előtt lassan megerősödő zöldfelületről, szálasodó ligetről, valamint az árnyaiban pihenő tömegekről esett szó...

Háromnegyed órányi kisebb-nagyobb megpróbáltatások után végre megjelent Ő, aki miatt eljöttünk mi, fiatalok és idősebbek, apácák és nem apácák. Orbán Viktor szövetségi elnök (gy.k. nem MLSZ, hanem MPSZ) beszéde határozott, visszafogott, meggyőző és (nekem) kicsit hosszú volt. Érdemi kérdésekről, problémafelvetésről alig esett szó, leginkább az összegyűlt tömeg érzelmeire próbált hatni - egyébként megítélésem szerint sikeresen. Az utóbbi néhány hónap jellemző Fidesz-témái kerültek sorra, természetesen a Nemzeti Petícióra kihegyezve. Érdekes momentum volt, amikor Philip kérdésére kiderült, hogy az összegyűlteknek már 80-90 százaléka aláírta a petíciót (így lassan gyűlnek az új szavazatok). OV egyik legfőbb stilisztikai eszköze a humor maradt és az, hogy Adyhoz hasonlóan sokmindent kétszer mond, kétszer mond. Igen szép pillanat volt, amikor az elnök úr mélységes aggodalmát fejezte ki az MSZP nemrégiben kiszivárgott agresszív kampánystratégiája miatt, és elmondta, hogy csúnya dolog, amikor egy párt csatatérré változtat egy országot saját, rövidtávú céljainak érdekében. Ezzel a gondolattal mélységesen egyetértettem.

Tartalmas és tanulságos estén jutottunk túl, amikor nyolc óra tájban oszlani kezdett a tömeg. Utoljára még persze a Himnuszt is elénekeltük, hogy végképp iskolai ünnepély íze legyen a találkozónak, sőt népi kezdeményezésre a Szózat is elhangzott. Mit mondhatnék még, szép esténk volt...