Gáspár Tibor elfoglalt színész. Ma már. Munkája eddig is volt a Békés Megyei Jókai Színházban, amit ugyanúgy végzett nap mint nap, ám reflektorfénybe csupán az idei Filmszemle után került, a Másnap című Janish Attila rendezte mozi első filmszerepéért kapott díja miatt. A szakma most figyelt fel arra az emberre, akit eddig csak "Kiscsámpinak" hívott szintén színész bátyja, Gáspár Sándor után.

Index: Mivel foglalkozol mostanában?

GT: - Jelentősen megváltozott az életem, egy egészen más minőségbe, kasztba, emeletre, más szintre léphettem, egy picikét körbejátszom az országot, sokat dolgozom, egyszóval: jó állapot van most körülöttem.

Index: - Megnyíltak a kapuk?

GT: - Igazából semmi nem változott, csak kaptam egy díjat, és ettől bizonyos emberek fölemelték a fejüket, érdeklődnek, és hívnak.

Index: - Miért csak most, eddig nem ismertek?

G.T: - Úgy tűnik, egy díj hiányzott ehhez, holott a dolgomat ugyanúgy végeztem előtte is, most is, és remélem, a jövőben is, ahogy eddig. Nem lettem se jobb, se rosszabb színész, se többet, se kevesebbet nem tudok a világról. Nem tudom. Talán kellett egy új arc. A döntési helyzetben lévőket kellene megkérdezned.

Index: - A Békés Megyei Jókai Színházban játszottál több mint tíz évet, és Csabán is élsz. Lehet ez összefüggésben azzal, hogy eddig nem figyeltek téged?

G.T: - Ez egy vízfejű, Budapest-centrikus ország, reményt sem látok arra, hogy ebben változás következzen be. Nekem hihetetlen szerencsém volt, hogy egy hajszálvékony repedésen át megtalált ez a film, ez a lehetőség, azon keresztül pedig a díj. Erre mondják, hogy ezerből egy. És bár a film most több támogatást fog élvezni, nem hiszem, hogy ettől változna valami. A fejekben kellene változtatni, az pedig nem anyagi kérdés.

Index: - Politika?

G.T: - Is. Mindenesetre érdemes megnézni, kik azok, akik évente készíthetnek, vagy készíthettek filmet, valamint, hogy Janischnak (és még sok más filmesnek) miért kellett hét évet várnia arra, hogy „világra hozhassa végre a gyermekét”. Persze ő nem is tudna évente forgatni, hosszabb felkészülésre van szüksége egy-egy film előtt. Mindenesetre kellett, és jó, hogy van filmtörvény, Így egy filmre most több módon, több irányból lehet pályázni, ezt ragadja meg mindenki, aki filmmel foglalkozik.

Index: - Hányan gratuláltak a film után?

G.T: - Nem tudom, sokan. Furcsa módon azonban azok, akiktől leginkább vártam volna, a legkésőbb jelentkeztek be.

Index: - A díjon kívül milyen visszhangot kaptál a szakmától?

G.T: Egy filmrendező odajött hozzám, megpuszilt, simogatott, és mint egy jószágot az állatkertben a ketrec mögött úgy bámult meg, mert nem tudta, hogy a világon vagyok. Ez jólesett, de azt hiszem, az új arc hatása lehetett ez. Nekem volt a legfontosabb ez a mozi, illetve a tapasztalat, amit ezen keresztül szereztem. Sok felfedezést tettem saját magamban a színészettel kapcsolatban, hiszen a filmszínészet egész más jellegű. A gondolat ereje elegendő, és jobban érvényesül, mint a színházban.

Index: - Kritikák?

G.T: - Vegyes. Egy New Yorki lap is írt rólunk, nagyon tetszett nekik, úgy néz ki, több filmes fesztiválon is megjelenhetünk, mint új európai art-film. Engem is megemlítettek, mint "eddig vidéki színházi színészt", de tudjuk, hogy Amerikában - velünk szemben - ez nem pejoratív jelző.

Index: - Nyolc évig tanítottál a Békés Megyei Jókai Színház iskolájában, hogy állsz most ezzel?

G.T: - Most nincs osztályom, és egyelőre nem is szándékozom tanítani, bár sokat tanultam belőle magam is. 47 éves vagyok, sok munka talált meg mostanában, most egy kicsit magammal kell foglalkoznom.

Index: - Miért választottad ezt a pályát?

G.T: - Őszintén? Azt gondoltam, sok pénzem lesz, rengeteg nőm, és nagyon híres leszek. Az évek során persze rájöttem arra, hogy ezek nem lényegi dolgok, sokkal nagyszerűbb ez a szakma. A színészet lehetőséget ad ahhoz, hogy az ember teljes életet éljen jobbra, balra (nem politikai értelemben), fel és le, persze az összes nyomorúságával együtt. Látod, én sokáig vártam erre a lehetőségre, botor dolog lett volna nem élni vele.

Index: - Mégis, miért lehet az, hogy egy lehetőségre ennyit kell várni?

G.T: - Nagyon egyszerű. Megváltozott a világ. Az előző rendszerben a közönségnek kevesebb lehetősége volt a művelődésre, volt két csatorna, mozi, és színház, de ne felejtsük el, hogy rengeteg játékfilm, televíziós produkció készült. Mára kimeríthetetlen variáció közül választhat a szórakozni vágyó, természetes, hogy egy részük elfordul a színháztól, más is érdekli őket.

Index: - Lehet okolni a színházvezetőket is?

G.T: - Körülöttük is megváltozott a világ. A gazdasági helyzet a kommersz felé szorítja őket, és bizony meghatározza mozgásterületüket a társulatépítés, az évadtervezés szempontjából. Nézd meg a Madách Színházat. A prózai színészek lassan kiszorulnak a színpadról, és játszóhelyet keresnek maguknak (ld. Bábszínház, Thália Színház). Ez egy folyamat, amelyben most itt tartunk. Az élvezetek felé megy a világ, ezért van az, hogy a néző már nem azért megy színházba, moziba, vagy ül le a tévé elé, hogy bekapcsolódjon valamibe, részese lehessen valaminek, hanem kizárólag kikapcsolódni. Pedig a szórakozásnak nem kritériuma a kikapcsolódás, úgy is szórakozhatunk, hogy bekapcsolódunk. Ez a film például "bekapcsoló".

BERNSCHERER TIBOR