Tizenkét éve él a város szívében a kortárs művészek alkotásait befogadó Mestermű Galéria. A fennállása óta több mint ötven kiállítást megélt galéria igazgatójával (és "teremőrével" és "anyagbeszerzőjével" és "szállítójával") Hegyeshalmi Lászlóval beszélgettem képzőművészetről, kiállításokról, finanszírozásról, vagyis arról: hogyan tud létezni ma Veszprémben egy kortárs galéria?

Index: -A galéria megnyitásakor mi volt az alapvető célkitűzése?

Hegyeshalmi László: - A Petőfi Színház igazgatója voltam sok éven keresztül, 1991-ig. A színházi életemet ekkor befejeztem és el kellett döntenem, hogy mihez kezdek. Lényegében ekkor találtam ki, hogy galériát nyitok - ebben sok egyéb tényező is közrejátszott. A képzőművész fiam is ludas a dologban, ő is saját galériát, műtermet szeretett volna. Abból nem lett semmi, de az ötlet innen szivárgott át hozzám.
Ahhoz, hogy valaki létrehozzon egy galériát, három dolog szükséges: tudni kell, hogy hol, miből és kikkel tudja azt megvalósítani. Tehát először is el kellett döntenem, hogy hol akarom megnyitni. Tudomásomra jutott, hogy a galéria jelenlegi helyiségét a Komfort bérli, festékraktárnak használja, de meg akar tőle szabadulni, mert kiadásokkal jár.
A helyszín tehát megvolt, s a munkák után 1992 áprilisában meg is nyitottunk - ez volt akkoriban Veszprém első galériája. Célokról annyit, hogy nem elsősorban és kizárólag egy képkereskedő üzletet szerettem volna létrehozni, hanem egy olyan kis helyet, ahol művészekkel, új művekkel találkozhat a képzőművészet iránt érdeklődő közönség. Vagyis a szellemi tartalmat a művészek adták, adják, akik ide kötődtek a tizenkét év alatt. Kortárs művészeknek és alkotásoknak kívántam és kívánok ma is helyet adni, s ennek az az oka, hogy a nagy galériák csak abban a szélárnyékban rendeznek kortárs kiállításokat, amit a klasszikus művek forgalmazása biztosít számukra.

Index: - Az emberek kevésbé érdeklődnek a kortárs képzőművészek, alkotások iránt?

HL: - Igen, abszolúte. De ez minden korban így volt. Azok az emberek, akik képeket vesznek, pénzüket inkább a megszokottba, a biztosba fektetik. Ezek általában a klasszikusok alkotásait jelentik, főként a 19-20. századból. A tehetősebb, jómódú polgári réteg az, amelyik vállalja a kockázatot és figyeli, gyűjti a kortárs művészek munkáit. Sajnos Magyarországon még nincs ilyen jó ízlésű és tehetős polgárság, vagy ha létezik ilyen réteg, az arányaiban nagyon kevés. Elindult egyfajta érdeklődés az üzleti világból a műkereskedelem felé, de csak a "kipróbált anyagok" terén - ami nem jelenti azt, hogy özönlik a pénz a műtárgyak felé. Sőt.

Index: - A galéria kiállításai mennyire népszerűek?

HL: - A Mestermű Galéria 10-12 éves történetét figyelembe véve, úgy érzem, hogy a stagnál szó helyett inkább a recesszió fejezi ki a helyzetet. Tehát visszaesést tapasztalok a kortárs műalkotások kereskedelme terén.
Ugyanakkor - vagy ennek ellenére - az emberek kíváncsiak az itt kiállított alkotásokra - ezt nagyon hamar sikerült elérni. Kialakult a törzsközönségünk, akikre mindig lehet számítani, legyen szó az állandó vagy új, egyéni kiállításról. Igyekszem a kiállításokkal mindig különleges élményt nyújtani az érdeklődőknek, a jelenlegi kiállítás, Kozma Vera textiltervező egyedi alkotásai is ezt a célt szolgálják.
Sokan látogatják a kiállításokat, de a korábbi években több külföldi érdeklődő akadt, ma már nagyon kevesen vannak. Más emberek jönnek ma Veszprémbe, vagy az országba, más az érdeklődési körük a hozzánk ellátogató embereknek.

Index: - Milyen anyagi forrásokból tudja a kiállításokat megszervezni, megnyitni?

HL: - Az elmúlt évekre visszatekintve úgy érzem, hogy nem kis dolog az, hogy egyáltalán megmaradt és él a galéria, hiszen közben teljesen átalakult a kulturális mecenatúra. Az állam lényegében kivonult ebből, most talán kicsit próbál visszatérni, talán érzi, hogy bizonyos értékek eltűnnek a segítsége nélkül.
A kiállításokat csak és kizárólag támogatásokkal, sikeres és sikertelen pályázatokkal lehet megvalósítani. A jelenlegi kiállításhoz többek között a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz is nyújtottam be pályázatot, de elutasították. Mecénásunk az Allianz Hungária Biztosító Rt., aki kezdettől fogva támogatja munkának, valamint a városi önkormányzat - az ő támogatásukkal tudjuk létrehozni a kiállításokat és a hozzá kapcsolódó programokat. A galériát folyamatosan olyan állapotban kell tartani, hogy alkalmas legyen a képek, alkotások tárolására.
Szponzorokat találni egyre nehezebb feladat. Egyre szűkül azok köre, akik a kultúrát, a művészetet támogatják, és sokszor személyfüggő a mecenatúra - tehát számít az is, hogy milyen kapcsolatrendszert sikerül kialakítani. Általában a támogatás összege mindig az adott intézmény anyagi helyzetétől függ. Például a piac megrendülése okán a Herendi Porcelán Manufaktúra is szűkíteni kényszerül kiadásain, így nem biztos, hogy számíthatunk a támogatásukra.
Ezek a dolgok viszont megkérdőjelezi az értelmét az ilyenfajta képzőművészeti működésnek. Hiába szeretnénk a kortárs művészeket, művészetet közelebb hozni a közönséghez, anyagi támogatások híján ez kicsit értelmetlennek tűnik, és nem is biztos, hogy megvalósítható.
Ettől függetlenül úgy érzem, egyszemélyes intézményként is sikerült valamit értékeset nyújtani és hozzájárulni ahhoz, hogy változatosabb legyen Veszprémben a képzőművészeti kínálat.