Idegenforgalmunk tavaszi optimizmusa újból teljes kincstári pompájában. Így szokott ez lenni ebben a távolságban a főszezontól, amikor - immár hetedik alkalommal - nagy elánnal megszervezik a Veszprém Megyei Utazás Kiállítást. Az utaztatással, minőséginek aposztrofált, turizmussal foglalkozó szolgáltató-szektor minden lehetséges és rendelkezésére álló marketingfogást bevetett és ennek meg is lettek a következményei.

Eljött a megnyitóra, április 17-én Asztalos István veszprémi alpolgármester, Kuti Csaba a megye közgyűlésének elnöke, Pál Béla turisztikával foglalkozó államtitkár. Mindhárman kénytelenek voltak elmondani az előttük színleg összegyűlt szakmai és nem szakmai közönség előtt, figyelemtől egyáltalán nem kísérten a hosszabb-rövidebb szövegeket: a Veszprémben húzóágazattá lett turizmusról, a vendégcsalogató és vendégszerető megye büszkeségéről és persze az EU aranycsillagairól vagy a nyári szezon folyton és vadul elhatározott meghosszabbításáról.

Többen értettek egyet abban, hogy az idei idegenforgalom jellemzője várhatóan a belföldi üdülések felfutása lesz. Egymást érték a nyilatkozatok, amelyek a rekord mennyiségű kiállítóból (106 stand) és a korábbiakat meghaladó mennyiségű látogatóból a régió idei magas idegenforgalmi bevételeit feltételezik. A fővendég az észak-alföldi régió volt, de Veszprém finn testvérvárosa Rovaniemi is azok közé lépett, akik megmutatkoznak ezen a seregszemlén.

Optimizmusból tehát kiállítónál, részvevőnél egyelőre rendesen akadt az egyetem aulájában. Az ember most is eltűnődhetett: vajon a sok-sok szemlátomást a prospektusoknak előre zsebbe készített szatyorral jött egyszerű ember az itt szerzett benyomások nyomán afrikai szafarira, esetleg egy pusztai nagytraktás hétvégére fizetett-e be most (netán csak határozta el magát)? Lehet tanakodni: a sok-sok elegáns vendég és az ágazat szaktekintélyei a kiállítás utcácskáin, fordulóiban vagy a rögtönzött irodában hány a vendégforgalom fellendítését szolgáló konkrét megállapodást kötöttek. Ki gondol ilyenkor arra, hogy a mustra az nem azt jelenti, hogy a legény a tüzetesen végigvizsgált leánnyal mindjárt kézfogót is tartana.

Jaj, mi lesz, ha az Európai Uniós tagság reggelén ebből a helyi léptékben elegáns kiállításból, a nagy lelkesültségből ugyanaz sül ki, mint tavaly vagy azelőtt: Húsvét közül a büszkeség, a nagy tervek, pünkösd körül a baljós árnyak, a szezonban az apadó tó vagy a medárdos-káros monszun, augusztus táján pedig a néhány hétre szűkült vendégjárás feletti sajnálkozás. Most, a nagy integrálódásban lehet még ezeket az évtizedes menetrendeket követni?