Bátor próbálkozásba fogott az MTV1, amikor útnak indította Konyak című új sorozatát. Kulturális műsorokat készíteni és sugározni már régóta nem éppen közönségcsalogató vállalkozás, de mindezt főműsoridőben tenni egyenesen kamikáze-jellegű akciónak tűnik mai, szappanopera-szagú, valóságsótlanná silányodott világunkban.

Sokféle módon próbáltak már lebutult agyunkkal birokra kelni a találékony műsorkészítők. Voltak eleve elvetélt kísérletek (Közjáték), "futottak még" jellegű műsorok (Vámos Miklós legutóbbi agyréme), de ideig-óráig működőképesnek tűnő programok is (Lyukasóra). A végkicsengés gyakorlatilag minden esetben ugyanaz volt: a magyar néző nem vevő az ilyesmire. Elég volt a közoktatási rendszer poklát végigszenvedni, most már jöjjön a Terminátor, vagy valami más, szimpatikus figura...

És akkor most itt van nekünk ez a Konyak. A cím ígéretesen hangzik (mert hát inni azért kell), de még kissé bizonytalanok vagyunk, tényleg a pohár fenekére akarunk-e nézni? A műsor kitalálói rafináltan igyekeznek behálózni minket, hiszen a tévét bekapcsolva Bakács Tibort pillanthatjuk meg, amint szokásos Settenkedése helyett egy pamlagon ül-fekszik-folyik le és betölti a képernyőt. "Noné, ez az a szimpatikus gyerek a Megasztárbó'" - sikoltjuk oda az asszonynak, és néhány percig talán még kapcsolgatni is elfelejtünk.

No igen, kérdés, hogy a fent említett, tehetségkutató műsorban (egyébként teljesen megérdemelten) szerzett, törékeny hírnév elég-e a közönség kulturális érzékenyítéséhez. BTS a maga részéről mindent megtesz, hogy fogyasztható formában tálalja a művészet (hoch Kunst) különböző szeletkéit. Én a magam részéről erősen szurkolok neki, meg sok minden tetszik is - például a műsorvezető önértékelési válságának néha előtörő közjátékai, vagy éppen a slamposan furmányos animációs betétek. Bakács megpróbálja elhitetni velünk, hogy 1: művészet van, 2: bárki meg tudja érteni.

A kísérlet legnagyobb hibájának azt tartom, hogy a gyakori performansz-szerűség maga is művészi hatást kelt, így az egyszeri néző egy idő után elbizonytalanodhat, hogy egyáltalán érti-e azt, ami azért van, hogy megértse azt, amiről azt hiszi, hogy nem érti. Azt, ami.

Hát ez van. Ahogy Nelson Mandela (vagy valaki más) mondta: "adj egy esélyt". Vagyis kedden kilenckor kapcsolj az MTV1-re, és csöpögtess le pár csepp kultúrát. Berúgni biztos nem fogsz, de hátha rájössz, hogy nem is fáj annyira...