Nagy esemény történt, feleim! Immáron tizenharmadik életévét tapossa az állások börzéje, melyet elsősorban diplomás, épkézláb embereknek találtak ki. Nagy volt a sürgés-forgás kérem szépen. Mint a piacon. A kofák a pult mögött, a vásárlók meg előttük. Vagy inkább a becsüsök a pult mögött, a portéka meg előttük? Nem is tudom.

Mindenesetre az biztos, hogy a kínálat nagy. Legalábbis ezt szajkózták, s szajkózzák a becses államférfiaink is. Mindenhol kiéhezett matrónák és délceg lovagok várták a legfrissebb árut. A legújabb gépész-, villamos-, műszaki-, vas- és fémgyúrókat. Nem mondom!
Aki humán(os), az ki van/volt zárva. Persze érthető. Ez nem nekik szólt elsősorban.

A gondosan tákolt műanyag-labirintusban hosszas ténfergés és eredménytelen keresgélés után rátaláltam egy angyali, babaarcú, szőke loknisra, aki magát pályaválasztási tanácsadónak (jobbára) mutatván be, segítségemre lett. Kitárgyaltuk magamat, de úgy igazán. Rájöttünk, hogy bizony bölcsésznek menni nem jár feltétlen anyagi előnyökkel az egzisztencián alapuló jövőt illetően, sőt, hogy humán pályát választani egyáltalán nem kifizetődő ábránd, avagy természetes igény. Ami megy, az a műszaki, meg a pénzügy. Első, s vélhetőleg egyben utolsó bréjnsztormingunk (vagy nevezzük inkább tímvörknek) végeredményei a következők lettek.

Az első lehetőség, hogy gyorsan vénásan beadagolok magamnak egy hónapon át napi három milliliter fiziológiás képlettárat, s az ehhez szükséges új agyszerkezetet biztosító nano-robotot - sóoldatban feloldva természetesen -, vagy várok, amíg a szociális érzeletű kormányunk ismét emeli a munkanélküli járadékot és tartozékait. Ehhez egyébként célszerű lenne elkezdenem rendszeresen alkoholt fogyasztani, lehetőleg címke nélküli műanyag ballonokból, hogy igazán megérdemeljem jövőbeni rendszeres járandóságomat.
De nem kell aggódni, mert jólképzett ötletgyárosom ezek után rögvest kiejtette a meggypiros ajkain duzzadó varázslatos szavakat, miszerint: AZ ÚNIÓ.

Nyitottunk is egy új lapot a füzetben. Mert ki ne tudná, hogy abban a baráti közösségben kávézót és fagyizót, fitnessztermet, buzibárt, génparkot vagy helikoptergyárat is lehet építeni tökeccerűen. Tisztán láttuk a helyzetet, hogy, ha kezdőtőke híján is, de lehetőségek azért vannak.

Ott volt mindjárt az ingyenélő bérszámfejtő, a néger-szalmapapucskészítő (a tanfolyam sikeres elvégzése esetén 27 doboz pigment kenőcsöt biztosít a Kézműves Liga), a szabad gondolkodó újságíró, az alapítványi mesehős, a bitumenre képzett traktorvezető, gólyareptető, felmosó szivacs, és végül, de nem utolsó sorban a disznópásztor sikerkarriert determináló munkaköre.

Mondanom sem kell, hogy mit választottam. Állatbarát lévén könnyen ki lehet találni, meg persze gondoltam a jövőmre is. A bio-disznó már most védett állat.