Vízfejű országunkban a vidék állandóan kullog a főváros után. A nagy lehetőségek leginkább Budapesthez kötődnek, s így van ez a zenei életben is, a vidéki zenekarok számos olyan problémával küzdenek, melyek a provincializmusból fakadnak. Városunk egyik tehetséges muzsikusával, Nagy Gergővel, a Session (a Led Zeppelin Emlékzenekar) gitárosával a vidékiségről, a lehetőségekről, a profizmusról beszélgettünk.

Index: - Mit jelent a vidékiség?

Nagy Gergő: - Hű, ez úgy hangzik, mint egy szociológiai tanulmányban... Ha arra gondolsz, hogy milyen vidéken rockzenésznek lenni, akkor jó a kérdés, mert zenei szempontból valóban van különbség Budapest és a vidék között. Tény, hogy a rockzene az új évezredre rétegzenévé vált, tehát egy rock-koncerttel ritkán lehet tömegeket megmozgatni. Amíg azonban egy kisebb városban az ember néha a két kezén meg tudja számolni a közönséget, addig a fővárosban - több helybéli lévén - arányosan több érdeklődőt is lehet találni.
A másik probléma a szórakozóhelyek hiánya. Nyilván nem lehet több tucat élőzenés hely pl. Veszprémben, viszont az sem megoldás, ha az ember minden héten ugyanott játszik. Tökéletesen megértem, ha valakinek - bármennyire is kedveli az adott zenét és a fellépő zenészeket - nincs kedve minden áldott hétvégén ugyanazt a zenét hallgatni ugyanattól a zenekartól. Budapesten egymástól viszonylag kis távolságra rengeteg szórakozóhelyet lehet találni, és ezzel igen változatos a kínálat koncertekből.
Mindennek ellenére előnye is van a vidékiségnek, hiszen pl. nagyobb súlyt lehet fektetni a személyes kapcsolatokra. Néhány emberrel - akiket a koncertjeinken ismertünk meg - szinte napi kapcsolatban vagyunk, és vannak olyanok is, akikkel ott kötöttünk jó barátságot. Ha pedig egy zenész elfogadja, hogy nem játszik minden szombaton a Wembley stadionban, akkor megtanulja értékelni annak az előnyeit, hogy néha maroknyi, de annál lelkesebb és kitartóbb közönségnek játszik hétről-hétre.

Index: - Van arra lehetőség, hogy szponzorok támogassák a bandátokat?

NG: - Jelenleg nincsen szponzorunk, igyekeztünk megőrizni a függetlenségünket, de gondoltunk már erre a lehetőségre, hiszen így az embernek nem kell alkudoznia a gázsin, nincs gondja az útiköltségre stb. A másik oldalon viszont ügyelni kell arra, hogy az embernek ne kelljen minden alkalommal "kedvenc üdítőm az X, igyad ezt te is" feliratú pólóban játszani…...

Index: - Hol tudtok koncertezni? A fellépésekhez megfelelő technikai körülményeket tudnak biztosítani a művházak, klubhelyiségek?

NG: - A fent említett kevés szórakozóhely miatt kevés a fellépési lehetőség is. Ha azonban a zenekar jól menedzseli magát, és megfelelő kapcsolatrendszerrel rendelkezik - no és szeret sokat utazni -, akkor más helységekben van fellépési lehetőség. A technikai felszereltség változó, általában előtte egyeztetünk, és ha szükséges, viszünk magunkkal erősítést.

Index: - Véleményed szerint az emberek mennyire igénylik manapság az élő koncerteket?

NG: - Szerintem nagy igény van az élőzenére, csak éppen kevés a helyszín, és kevés a jó zenekar. Bár a legtöbbek számára vonzóbb az esti tévézés otthon, mégis igen sokan vannak, akik szívesen elmennek egy jó koncertre. Főként a 30-on túli korosztályt nehéz kiragadni a kényelmes fotelből, pedig az általunk játszott zenét, a Led Zeppelint, közülük biztosan sokan hallgatták annak idején. Németországban több középkorú ember jött el a koncertjeinkre, olyanokkal is találkoztunk, akik a Zeppelint még élőben látták! Persze itthon is vannak kellemes élményei az embernek: nemrég találkoztam egy 13 éves ifjú titánnal, aki szinte az összes veszprémi koncertünkre eljön, és 50 évesnél idősebbektől is kaptunk már komoly kritikát és lelkes elismerést egyaránt.

Index: - Meg tudnak élni a vidéki rockzenészek a zenéből?

NG: - Ez az attól függ, hogy egyáltalán meg akarnak-e élni a zenéből. Sok nehézség és kihívás vár arra, aki mindent a zenélésre tesz fel. Rengeteg szorgalmat és kitartást igényel, és manapság sajnos nem is elegendő, ha valaki jól játszik a hangszerén: jó előadónak kell lennie, de jól is kell tudnia eladnia, menedzselnie magát. Magyarországon kevés vidéki zenekarnak sikerül a kiugrás (már amennyire ebben az apró országban ki lehet ugrani): gondoljunk a Tankcsapdára, a Nyersre, a Hollywoodoo-ra stb.
Igazság szerint nem lehet azt mondani, hogy az a profi zenész, aki a zenével keresi a kenyerét, és amatőr az, aki másból él, és csupán a zene szeretete miatt játszik zenekarban. Ott van pl. a Kimnowak, az Emil RuleZ, - amelyeknek tagjai sokoldalú, tehetséges emberek, mással is foglalkoznak- vagy az idősebbek közül a Benkó Dixieland Band: utóbbi vezetője tudomásom szerint mérnök, és évtizedekig dolgozott és tanított a sikeres zenei karrier mellett.
Szóval a kérdésedre válaszolva: aki komoly kitartással, konokul dolgozik, gyakorol, sőt van benne némi eredetiség is, kapcsolatokat épít, és főként jókor van jó helyen, annak van esélye arra, hogy megéljen a zenéből. Ebben az esetben viszont legtöbbször fel kell adni a művészi elveket, és populáris irányba kell mozdulni, mert Magyarországon rétegzenéből nagyon-nagyon ritkán képes eltartani magát egy zenész.