Az Index Veszprém szellemisége megköveteli a különböző vélemények, gondolatok független és szabad megjelenítését. Alábbiakban Bozsik Péter szerkesztő írását közöljük, melyben reflektál a március hó elején megjelent, a helyi irodalmi lapokkal és élettel foglalkozó cikksorozatunkra - többek közt Fenyvesi Ottó, Jokesz Antal és Praznovszky Mihály gondolataira.

Három interjúra szeretnék reflektálni, elsősorban Jokesz Antal azon megjegyzése okán, hogy mi ittend egymás torkának ugrottunk volna (index.veszprem.hu, közélet rovata, 2004. március 18.) a Művészetek Házával, ill. Fenyvesi Ottóval, a Vár Ucca Műhely c. folyóirat főszerkesztőjével. Nos, erről, véleményem szerint, szó sincs. Mint ahogy arról sem, hogy ez az egész vita a NKA-val történt elszámolási vitából keletkezett volna (szintén Jokesz megjegyzése az említett interjúban). Nem történt más, mint az, hogy képviseltük az érdekeinket, mert ki képviselné más, ha nem a folyóirat szerkesztői. Részemről mindenképp szellemi ön- és érdekvédelem ez, ha már sem a Pro Philosophia, sem a Vár Ucca nem fogadta el azt az (igaz, szóbeli) ajánlatomat, hogy együttesen lépjünk föl, mert úgy esetleg erősebbek lennénk.

Amit én nehezményeztem, ha úgy tetszik sértette szakmai önérzetemet, az az volt, hogy a Kulturális Bizottság tavaly "egyhangúlag" a Vár Ucca Műhelynek szavazta meg a folyóirattámogatásra szánt pénzösszeget. Engem különösen az ún. szakmai indoklás zavart, idézem a Veszprémi 7 Nap ide vonatkozó számából: "Ezt az összeget nem lett volna értelme szétszabdalni, így az biztos volt, hogy ebben az évben egy folyóiratnak adjuk oda a teljes keretet. Szakmailag a Vár Ucca Műhely támogatását ítéltük megalapozottnak, hiszen valódi veszprémi szellemi műhelyként mûködik, országos szinten is elismert értéket hoznak létre." (Most látom csak, hogy Fenyvesi Ferenc a Művészetek Háza igazgatója ugyanebben a cikkben azt mondja, hogy az egy milla egyetlen lap számra elég, míg Fenyvesi Ottó azt állítja alább idézett interjújában, hogy "legalább félmillió forint kell egy számhoz", hm, Uraim, ezt nem kéne eldönteni, hogy mégis: mennyi?) Nem tudom, hogy a T. Kulturális Bizottság tagjai hány hasonló típusú lapot pörgettek végig (nincsenek illúzióim), így akkor elmondanám: valódi értékeket, országos szinten (és azon is túl) az Ex hoz létre (de: legalább: is), noha igazat kell adnom

Fenyvesi Ottó bírálatának, amelyet az index.veszprém.hu-n mondott: "Persze az EX Symposion továbbra is nagyon érdekes számokat csinál, ám hiányolom belőle, hogy a helyi, a régióban élő művészeket, irodalmárokat, írókat, gondolkodókat nem igazán foglalkoztatja. Ez nem baj, hisz szerintem egy folyóiratnak nem kell teljesen a helybeli erőkre támaszkodnia, de bizonyos arányban nekik is teret kell adni." Bizonyos arányban az Ex teret adott a "helybéli erőknek", de - és ez alapvető kocepcionális különbség - az Exnél mi úgy gondoljuk (és itt adekvát a többes szám használata), hogy elsősorban jó számokat kell csinálni, és ha ebbe beleférnek a Fenyvesi által említett "helybéli erők", akkor benne vannak/lesznek, ha pedig nem férnek bele, akkor nem. Ugyanis az Ex alapkoncepciójában az is szerepel, hogy semmilyen áron nem hajlandó fölhigítani a lapot. A tapasztalat ui. azt mutatja (ezt mintegy az Exet ért kritikák tükrében is mondom), hogy nem lehet (ill. csak elvétve) exportálni azokat a helyi értékeket, amelyeket nem olvasnak.

Számtalanszor elmondtam már: az EX egyfelől (igaz, kényszerből, a pénzhiány miatt) a rendszeresített tematikus számokkal egy olyan hagyományt hozott létre, amelyet a negyedévi lapok utánozni kezdtek, nem csak vidéken (gondoljunk csak a Café Bábelra, akik nem tematikus számokkal indultak), másfelől meg úgy vitte hírét, úgymond, a városnak, hogy idekötötte a szerkesztőség azokat a szerzőket, akiket valamilyen okból fontosnak gondolt (ahogyan pl. Szederkényi Ervin, a Jelenkor legendás főszerkesztője Pécshez kötötte az Újhold gárdáját). Mi elértük 12 év alatt azt, hogy olyan figurák (is) írnak a lapba, akik a világ bármely pontján publikálhatnak. (Neveket szerénységből nem sorolok, tessék elolvasni a tartalomjegyzéket!) És tették mindezt CSAK azért, mert jónak tartották az Exet. Vagy idézhetném Kukorelly Endrét, aki nemes egyszerűséggel azt mondta az Ex tematikusságáról: "Ezt legalább megjegyzik!" (És lőn: legutóbb a www.litera.hu-n, Györe Gabriella írt egy élménybeszámolót, címe: „Nőtémánál a nőknek nincs”, ahol a Nő-vér számunkra hivatkoznak többször is az irodalmi est folyamán. Így csak könyvekre szokás hivatkozni!) Belegondolni se merek, mit tudnánk csinálni, ha pénzünk lenne! Most pedig olyan csapattal dolgozhatok, amilyennel még soha. Summa summarum: nem tudom, minek mentén döntött a Kulturális Bizottság, de tény, hogy az általa finanszírozott intézmény (Művészetek Háza) mellett, alatt működő alapítvány kapta meg ezt a pénzt.

Fenyvesi Ottó azt is állítja interjújában, hogy "a másik rendkívül fontos dolog, hogy a fiatal tehetségek is publikálási lehetőséghez jussanak." Ez ellen az Ex sem zárkózott el, csak lehet, hogy más a véleményünk a fiatal tehetségekről. Addig, ameddig Veszprémben nincs komoly magyar és filozófiai tanszék (ill. magyar tanszék már van 3 éve), tehát pontosítok: ameddig ez nem tekinthető hagyománynak, úgy, mondjuk, mint Pécsett, Szegeden vagy Debrecenben, addig elég nehéz szerintem fiatal tehetségekhez kötni egy lapot. Mellesleg dolgozunk ezen, nem véletlen talán az sem, hogy egyre szorosabban működünk együtt az egyetemmel, és bár Veszprém lehet, hogy befogadó város, de nem megtartó, úgyhogy hosszabb távon ebben sem látok különösebb stratégiát, azt meg soha nem fogom számolgatni, hogy ki hányszor utazott át Veszprémen és járt itt egyetemre, ez nem lehet komoly lapnál a közlés föltétele.

Jokesz Antal azt mondja, hogy a tematikus számok zártak. Ezt, őszintén szólva, nem is értem. Általában egy nagyobb blokk szokott közvetlenül a témáról szólni, a többi lazán kötődik hozzá. Amennyiben Jokesz arra gondolt, hogy egyes számaink kissé akadémikusak (mint a Nietzsche-szám pl., és - részben - az általa is szerkesztett Domukentum), akkor értem, hogy mire gondol, és igazat adok neki.

Végül néhány szó Praznovszky Mihály indexes interjújához. "(...) a művészeteknek önmagukat kell eltartaniuk", mondja ő. Ez sehol a világon nincs így, ahol bármiféle mecenatúrája kialakult a művészeteknek. Abban viszont igaza van, hogy "(...) a városi kultúrpolitika abban segíthet, hogy ráveszi az itt létező multikat, azok részlegeit, hogy a városi programokat, eseményeket támogassák." Csakhogy szerintem tisztázni kéne, mik is azok a városi programok. A város által szervezettek, vagy a város kulturális civil szervezetei által futatott programok? Mert szerintem nem újabb intézményre van szükség, hanem arra, hogy a már meglévő kulturális szervezetek jussanak nagyobb infrastruktúrához (akár szövetkezve is) és lehetőséghez, főleg azok, akik már bizonyították, mire képesek, mondhatni, különösebb támogatás nélkül is. Nem tudom, mióta működik ebben az összetételben a Kult. Biz., de az biztos, hogy amióta bírálni merészeltem tevékenységét, azóta az Exnek "annyi", holott két éve még valami olyas nyilatkozatot olvastam valamelyiküktől, hogy 3 milla lesz a folyóiratokra (Veszprémi 7 Nap, 2002, nemtom melyik szám, de kérésre kikeresem), arányosan elosztva. Hát két dolgot nem lehet tenni: összevissza, felelőtlenül nyilatkozgatni és nem levonni ennek konzekvenciáit. Demokráciában legalábbis ez lenne a szokás. Vagy csak én vagyok ilyen naív, és nem vettem észre a bújtatott választási kampányt? Az meglehet. (Persze, túdom, túdom, ahogy gerle mondja, miközben tanulja a fészeképítést...)

Legeslegvégül hadd idézzem be Tolnai Ottó hozzám írt (és némileg a különféle hivatalokhoz célzott levelét): "Ebből kifolyólag mindig azt hittük (mármint mi, az Ex szerkesztői - megj. B. P.) naívan, pillanatok kérdése csupán, hogy beemelnek bennünket a folyóiratok komolyabban dotált körébe, nem hagynak végtelen alamizsnán, nem fárasztanak bennünket végtelen. Ha azt hiszik, hogy az adminisztráció kicsinyes (felénk úgy mondják, piszlicsári) prédái leszünk, tévednek. Mi méltóságteljesen fogjuk képviselni pozíciónkat, amely, ha nem is magasan, de valahol felettük húzódik, tudatában értékeinknek, amelyekről akármelyik olvasó, barát, hivatalnok, miniszter, villamosvezető, utcaseprő meggyőződhetne, ha csak egy számát is kezébe venné folyóiratunknak. Ezt én itt, Berlinben, a folyóiratot mutogatva, a folyóiratról beszélve, a folyóiratról tartva előadásokat, a magam módján le is ellenőrizhettem.
Berlin, 2004. április 1.,
Barátsággal, fájdalommal elegy dühvel,
Tolnai Ottó (Istenem, még mindig főszerkesztő)"

Lesz, ahogy lesz, volt, ahogy volt. Száz évre való emlékem van (Rimbaud) és húsz, harminc évre való tervem.
Majd "művelgetem költői kiskertemet".

Bozsik Péter