El a szeméttel! Mindegy hogyan és hová, csak el vele! Mert - állítólag - szemét az van. Az mindig van. És lesz is. És mindenhol és minden értelemben. Tessék? Hogy mire gondolok? Rád bízom, Tisztelt Olvasóm, a Te fantáziádra. Vagy, tudod? Nem is bánom, segítek Neked.

Tehát: szemét. Mindenekelőtt - nehogy bárki is bármit félre érthessen, szögezem le: csak főnévként kívánom használni e szót. (Egyébként miket beszélek, hát talán máshogyan is lehet? Talán, ám én nem szeretek, nem is kívánok bántani, megbántani senkit. Én nem vagyok olyan.)

Veszprémben több civil szervezet fog össze, hogy kitakarítsák a várost. Hogy megtisztítsák. Azt mondod, rá is fér? Bizonyára igazad van, tehát okos gondolat nagyon. Díjazandó. Mindenesetre elgondolkodtam azon, első körben én mit tüntetnék el, mármint, hogyha lehetőségem lenne rá. Saját "szemét"-ötleteimből összegereblyézett kupacom tartalma egytől-egyig kézzel fogható, (mint mondottam: fő-) néven nevezendő holmi.

De hol-mi? Nézzünk csak körül a városban! Első ötletem - bárhonnét nézed, Te is láthatod - úgy harminc-negyven éve éktelenkedik szép városunk "modern", mértani középpontjában. Jelkép, szimbólum. (Azt most talán hagyjuk, hogy minek a szimbóluma.) Sétáló utca közepe. Ugye, tudod? Az bizony! A húszas! A torony! Hát, szóval, azt, azt valahogy igencsak elvinném onnét. Azt nem mondom, hogy el is temetném örökre, végülis jól megférne az valahol máshol, csak ne ott lenne, ahol van! Nem? Csupa kocka, csupa derékszög, csupa jó ideje potyogó fekete "valamik". Derék ember(-ek) ötlete volt valaha, az már biztos…

Különben lehet, nem is kéne különösebben foglalkozni vele. Mit hallok minap a buszon egy ismerőstől? (Innentől csak erős idegzetűeknek.) Állítólag közel-keleten kinézte valaki magának a veszprémi felhőkarcolót. Na, ezt persze (remélem) humornak szánta a barátom, kéretik tehát itt mos azért nem bepánikolni. Bár az ördög nem alszik.

Inkább gyere, takarítsunk még egy kicsit! Séd mozi! Ez az! Most aztán belenyúltunk a legjobbkor, a legjobb helyre! Kiemelném, nem volt szándékos, nincs itt semmiféle politika. Simán csak a szürke betonkockára gondolok, a mozi kézzel (dózerral, stb.) fogható valóságára. Ám az intézményt magát azt nagyon visszahoznám egy másféle köntösben, de attól tartok, az idő lelépett engem gondolatilag. Pedig - na, most soroljam kamaszkorom szép emlékeimet? Az első csókot? Az első igazi ölelést az utolsó sorban? Aztán a másodikat, aztán... De hisz Te is tudod.

Talán megbocsátasz, Kedves Olvasóm, ha nem folytatom a sort. Talán érted már, hova szeretnék én kilyukadni és ennyiből is világos, mit takarítanék én el Veszprémből? Lényegében csak azt, ami egy hangulatos, szerethető, élhető kisvárosunk igaz szubjektíven formált képébe már nem szorítható bele. Minden egyebet hagynék ott, ahol van. Attól tartok azonban, elképzelésem igen nagy falat lenne egy efféle akcióban, maradjon inkább csak ábránd.