Folytathatnám az idézetet olyanokkal, hogy "csillagászati távcső egy szénbányában..., tékozló fiú malacperselye..., etruszk nyelven beszélő papagáj..., heverő alatt sétáló zsiráf..., Földnélküli János árendása..., lepkevadász az Északi-sarkon...", de úgyis tudjuk mindannyian, hogy min kesergek.

Tegnap Merza Gábor megint eljött beszélni a vetített alkotásokról, a filmesekről, és ott volt vele két rendezőtanonc is, akiknek egy-egy művét láthattuk is a rövidfilmek között. Kérdés azonban nem nagyon volt feléjük, igaz, nem is nagyon volt, aki kérdezzen. Megnéztünk mindent, meghallgattunk mindent, azt' hazamentünk. Mind a tízen.

Pedig jó a klub például arra, hogy képet kapjunk a hazai amatőr- és függetlenfilm helyzetéről, és okosabban tudjunk nézni, ha tavasszal átmegyünk Győrbe a Mediawawe-re. Izgalmas pletykákat is hallhatunk a nagyok világáról - Jancsóról, Grünwalskyról, Demjén Rózsiról, Somáról és a kulturális élet egyéb állatfajairól; aztán nézhetünk szörnyű jó és borzasztó rossz filmkísérleteket, de szigorúan csak olyanokat, amiket soha és sehol nem fognak már vetíteni, és néha egy-egy szintén ritkaságszámba menő Szőke-opuszt is elkaphatunk.

Na, jó a tegnapi vetítés után nem voltam túl feldobott, és most kivételesen nemcsak a pangó nézőtér miatt, de rosszabbul érezném magam, ha ez se lett volna. Szerintem becsúszott egy-két olyan film is a műsorba, ami sem eszközeiben, sem pedig tartalmában nem hozott döbbenetest vagy újszerűt, pedig bevallom, én ezt várom az amatőrök munkáitól. A Polifilm mozgóképgyártó- és videoműsorkészítő szakképzésének vizsgafilmjeit láthattuk, s egy ilyen vetítésen szemet hunyunk egy csomó bénaság felett, ha kapunk valami olyat, amit egy profitól nem - mert cserébe élményt várunk. S ha itt unatkozom, az még jobban idegesít, mint általában.

Merza Gábor szerint egy egyszerűbb kamera kezelése öt perc alatt sajátítható el. Az emberek nyolcvan százaléka képes képet komponálni, aki meg nem, az meg tudja tanulni. Ugyanúgy, ahogy ott a képesség legtöbbünkben a versíráshoz, és első osztály óta a technika is a birtokunkban van - azaz tudunk írni -, úgy a filmezésre is alkalmasak vagyunk mindannyian. Tehát ahogy verset is írogatunk - ki ritkábban, ki pedig gyakrabban -, filmje is lehet mindenkinek. Az viszont már más kérdés, hogy a filmklub alkotásait nem kellett volna-e szigorúbban megrostálni, hogy kevesebb műnél jusson eszembe: "Jaj, de jó, hogy nem volt pénze nagyjátékfilmre!". Végülis - ha maradunk a versírós párhuzamnál - én se turnézom végig az országot A muflon kedves buta állat... kezdetű rigmusssal, amit még annak idején egy középiskolai osztálytársam írt, pedig nekem nagyon tetszik (hát, ha még tudnátok a második sort!!!).

A lényeg az, hogy a tegnapi vetítés nem volt akkora élmény, mint az eddigiek, de ettől még nem ment el a kedvem a következő alkalomtól, pláne hogy a Poznani Nemzetközi Fesztivál néhány darabját játsszák majd, és Merza mondott egy-két érdekes dolgot arról, mire érdemes figyelni. Szerintem két hét múlva elmondja megint.