Vak vezet világtalant?

- avagy költő a költőnek nem vájja ki a szemét -

Mintegy húsz perces késéssel vette kezdetét tegnap a Pincegalériában az ehavi Múzsák a várban program. Persze a nézőközönség is lassan gyülekezett Tóth Krisztina és Bozsik Péter beszélgetésére - végül azért mégis "szép számban" összegyűltünk, a rendezvényre kábé húsz ember volt kíváncsi.

A program számomra mindjárt egy meglepetéssel kezdődött (ez van, amikor az ember trehányul olvassa el, hova is megy kulturálódni), hiszen meggyőződésem volt, hogy Bozsik Péter beszélgetésvezetőként lesz jelen. Ehhez képest kiderült, hogy a két résztvevő egyaránt művészként jelent meg, egyenrangú partnerek a beszélgetésben. Ezek után fokozott kíváncsisággal figyeltem, hogy mi sül ki ebből az egészből...

A közönségtalálkozó a várható módon, kissé botladozva indult, hiszen a szerepek keveredése mind a beszélgetőpartnereknek, mind pedig a közönségnek kicsit szokatlan volt. Eleinte még kissé viccesnek is tűnt, ahogy a költőtársak néha esetlenül, de igen bájosan próbálták egymás költészetét bemutatni, előtérbe helyezni. Ugyanakkor az idő múltával egyre inkább kiderült, hogy két olyan embert hallgatunk, akiknek művészete meglehetősen különbözik egymástól, de ismerik és elismerik egymást - így (még ha kicsit banálisan hangzik is) kezdtem őket egyre nagyobb tisztelettel és szeretettel figyelni.

Mire a felolvasásokhoz érkeztünk, a dolgok már nagyjából a helyükre kerültek a kérdés csupán az maradt, hogy ki tudja jobban unszolni a másikat. Ez a rész egyébként valóban igen érdekfeszítő volt, hiszen a régebbi költemények mellett még kiadatlan versek és prózarészletek is előkerültek (Tóth Krisztina következő kötete a Könyvhétre jön ki, Bozsik Péter pedig most keres kiadót Matuska Szilveszterről szóló regényéhez).

Jól éreztem magam, hiszen láttam két embert, akik ugyanabban a szakmában dolgoznak, és mégis elismerik egymást. Külön haszonnak tartom, hogy többet tudhattam meg Bozsik Péterről is, akivel évek óta egy városban élek, és irodalmi munkásságát ennek ellenére nem igazán ismerem. Szóval aki eljött, kapott valamit (aki meg otthon maradt, döntse el maga).

Rovat: