Ha a Veszprém Anno... című könyvet lapozgatom, előbb-utóbb azon veszem észre magam, hogy irgalmatlanul szidok egy Pap János nevezetű rosszemlékű megyei párttitkárt. Ha városrendezésről van szó - mint mostanában a mozi és a konferencia-központ ürügyén - mindig eszembe jut: vajon 40 év múlva más is így fogja-e emlegetni a jelenlegi vezetést?

Ugye adva van jelenleg egy böcsületes adagnyi zöld felület, valamint a hozzá tartozó kellemesen légüres tér. A könnyed áthaladáson kívül más funkcióját egészen a legutóbbi Utcazene Fesztiválig nem bírtam kideríteni, de a Szűcs-Tátrai duó vagy a Mystery Gang koncertjén baromira örültem, hogy van ilyen hely a városban.

Annak idején a Kossuth az Óvári és a Főutca találkozása meghatározó pontja volt városunknak, nemcsak a Megyei Takarékpénztár impozáns épülete, hanem a népszerű kávézók miatt is. Aztán jött a háború és "a modern szocialista várostervezés" esztelen pusztítása.

Nem kétlem, hogy a Capitolium Conference Center befektetőit a pénz mellett a jószándék is vezeti, de egy ilyen maradi várossal mint Veszprém, s annak lakóival nem lesz könnyű dolguk.

Ugye adva van a Csalán Egyesület, akik lelkes környezetvédőkként - ezzel egyaránt képviselve passzív polgártársaik lelkiismeretét - fölemelték szavukat a zöldterület védelmében. Nem is azzal van gond, hogy az a kevéske cserje eltűnik - hiszen helyettük újak emelkednek zárt vagy köztéren - de mi lesz a fénnyel és a szmoggal? A város egyik legforgalmasabb csomópontjában (ahol a gyalogosforgalom is jelentős) így az épületek árnyékába szorul a levegő.

Az elmúlt két év politikai viharai után már nem tudok olyan naiv lenni, hogy a polgárok fokozott érdekképviseletét lássam abban, ha egy párt egy civil kezdeményezést támogat. Ugyanis akkor lett szegény csalánosokból Nyúl Béla, amikor a Fidesz melléjük állt. Ez utóbbiak nem sokáig örülhettek annak a kínálkozó lehetőségnek, hogy így letesztelhetik aktuális népszerűségüket, mert hamarosan megjelent a Jobbik segítő balkeze is.

Ugye adva van a városunk vezetése, aki nem akarja/tudja felújítani a mozit, nem képes rendezni a Kálvária-dombot, és már egy tucat éve adós - és válik egyre inkább nevetségessé - a minden választási évben beígért multifunkcionális sportcsarnokkal. Nosza itt a lehetőség! Adjuk el a területet, varrjuk a befektető nyakába a mozit és a Kálvária-dombot, a parkosítást és a "parkolósítást", így legalább rövidtávon megússzuk a selejtezőszintet. Ráadásul jobb lesz, ha mi írjuk ki a népszavazást, mert így mi dönthetünk arról, hogyan tegyük föl a kérdést!

Végül pedig adva vagyok én, mint egyszerű környezetbarát lokálpatrióta és sportrajongó gyalogos, aki viaskodhat a saját lelkiismeretével, ha arra a Pázmány Péter körmondatait idéző kérdésre akar igaz választ adni, hogy: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a Séd Filmszínház épülete és a mellette lévő park értékesítésével, a park egy részének beépítésével konferencia-központ és szálloda épüljön, egyidejűleg megteremtve ezzel a multifunkciós csarnok felépítésének és a Kálvária-domb zöldrehabilitációjának feltételeit?"

Persze. Ugyanúgy egyetértek, mintha azt kérdeznék, hogy kapok 90 millió forintot, ha ebből 45 milliót egy ismeretlen személynek átutalok!

Csak ne lenne az a fránya lelkiismeret....