Elkeseredtem, sőt dühöngtem, amikor a múltkor betévedtem a belvárosba. Sikeresen elszoktattak városunk eme részétől, hiszen nincs itt már semmi, amiért érdemes lenne idevánszorognom. Bizonyos hivatali ügyek intézése során azonban nehéz lehajtott fejjel végigrohanni a belvároson. És akkor megláttam...

Volt egy tradícióval bíró Mackónk a Kossuth utcán. Nem mondom, hogy sokat látogattam, de helyes volt a színes "sátraival". Ideális hely volt "gyerekfuttatáshoz", minden adott volt az idillhez: kávé, süti, miegyebek. De ez is az enyészeté már. Helyette kínai csoda költözött az üzletbe. Amikor egy szép verőfényes márciusi napon szembesültem eme ténnyel, majdnem elsírtam magam. A Cserhát „komplexus” ezen része amúgy is igazi retro a 70-es évekből. Ne csodálkozzunk, ha az egyszeri turista (az idő szempontjából) nem szán többet a királynék városára, mint egy közepes utcalányra.

Félreértés ne essék, nem a kínaiakkal és a portékáikkal van bajom, hiszen megszoktam már, hogy a lengyelpiactól bármelyik butikig mindenhol ők vannak jelen, csak a márkajelzés más. Az a problémám ezekkel az üzletekkel, hogy csuflák, egész egyszerűen ronda a belváros tőlük. Nem értem, hogy engedheti meg magának "megyei jogú" városunk, hogy ennyire leépüljön.

Annyian nyüzsögnek a Városházán, egészen biztos vagyok benne, hogy ezek közül a fontos emberek közül valaki felelős a városképért. Kíváncsi lennék, végig merné-e vinni protokollvendégeit a Kossuth utcán? Vagy csak a várban parolázna velük? Kell lennie olyan megoldásnak, amely előírja a bérleti díjak mellett azt is, hogy az üzleteknek rendezett arculattal kell rendelkezniük. Legalább a kirakat legyen esztétikus...

Ha utazok, azért figyelem a városokat, falvakat, mert az épületek, terek, utcák hangulatából elképzelem lakóit, mielőtt eggyel is személyesen találkoznék. Ez az én "elő-ítéletem". Veszprémmel elfogult vagyok, előítéletem van, pozitív értelemben. Nem akarom, hogy az idelátogatóknak is az legyen. Negatív értelemben.