E hét szerdáján (24-én, 18 órakor) Tóth Krisztina költő-műfordítót és Bozsik Péter költő-írót látja vendégül a Művészetek Háza a Múzsák a várban című sorozatában. Mindkettőjük sokoldalú személyiség, úgyhogy egymással folytatott beszélgetésük igazi érdekességnek számíthat.

Mivel az írásból nem sikerült eddig megélnie, Tóth Krisztina ólomüvegablakokat fest hivatásszerűen. Többnyire verseket fordít, de próbálkozott már egy regény átültetésével is. Mindemellett forgatókönyvet ír, tankönyvet szerkeszt. Élete olyan, mint működési köre: sokrétű és érdekes.

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában ötvös szakra vették fel, pedig szobrász szeretett volna lenni. Már itt írogatott verseket, de az első nyilvános debütálásra 1983-ban került sor, az Ifjúsági Magazin hasábjain. Vas István - akihez személyes ismeretség is fűzte -, Kormos István, Petri György nagy hatással bírtak költészetére, és kiemelkedően meghatározónak tartja Lator László egyetemi irodalmi szemináriumait. Az ő tanácsára látogatott el Franciaországba, megszakítva ezzel egyetemi - magyar-történelem szak - tanulmányait. Mivel ösztöndíjat nem kapott, először egy művészettörténész gyerekére vigyázott. Majd egy év elteltével Tempus ösztöndíjjal egyetemre is járhatott itt. Hazatérte után Soros ösztöndíjban részesült, majd a Francia Intézet programszervezője lett.

1988-ban jelent meg az Őszi kabátlobogás, 1994-ben A beszélgetés fonala, 1997-ben Az árnyékember és 2001-ben pedig a Porhó című kötete. Nemrég pedig A londoni mackók címmel gyermekverses könyvét jelentették meg. A Porhót nemsokára újabb 40 verset magában foglaló kötet követi.

Bozsik Péter Csantavéren (Jugoszlávia) született 1963-ban. Az Újvidéki Egyetem magyar szakára járt 1987-ig. 1990 és 1991 között az Új Symposion irodalmi folyóirat versrovatának volt szerkesztője, s 1991-ben települt át Magyarországra - Veszprémbe. Azóta is itt él. 1992-ben az újonnan megalapított - az Új Symposion irodalmi hagyományait folytató - Ex Symposion felelős szerkesztője.

1996-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat nyert. Verset, prózát, esszét ír, szerb és horvát irodalmat fordít. Sinkó Ervin-díjat kapott 1989-ben. Főbb művei: Visszakézből (versek, 1989), Vérpuding (versek, 2000), Csantavéri Orlandó (regény, 2002). Az attentátor című - Matuska Szilveszter életét feldolgozó - regényével a Konkrét Könyvek Könyvkiadó pályázatán tavaly a harmadik lett.