Veszprém kitörési pontja a kultúra! - ezt ezerszer hallhattuk már több forrásból is. Dr. Praznovszky Mihályt ezúttal nem mint az Eötvös Károly Megyei Könyvtár igazgatóját, hanem mint városi értelmiségit kérdeztük a város kulturális életével, állapotával, kulturális politikájával kapcsolatos véleményéről.

Index: - A kultúra mely területét tartja a leginkább meghatározónak itt Veszprémben?

Praznovszky Mihály: - Akkor jó a művészeti közélet és hangulat, ha egészséges arányok vannak az egyes művészeti ágak között. Csakhogy ilyen ideális állapot soha nincs. A város mérete (lakosságszáma) eleve maghatározza a művészeti erők nagyságát. Ugyanakkor bizonyos részterületek adottságai mindmáig hiányoztak-hiányoznak: pl. humán képzés - művészeti, zenei irodalmi képzés az egyetemen. Mindez Debrecenben vagy például Szegeden sokkal harmonikusabban járul hozzá, hogy a kulturális kínálat lefedje a lehetőségeket és az igényeket. Ezzel együtt kétségtelen, hogy a város legmarkánsabb művészeti területe - tradícióit és jelenlegi gyakorlatát tekintve - a zene, annak minden műfaji ágára vonatkoztatva. Ez az ág, amely például nem főváros függő! Noha nagyobb megjelenés nem ártana a hazai zenei piacon (cd-k, hangversenyek, turnék, hazai fesztiválokon való részvétel). Azaz jobb menedzselés.

Index: - Ön szerint mely terület(ek)re nem fordít megfelelő figyelmet a városi kultúrpolitika?

PM: - Lassan le kell mondani arról, hogy a városi kultúrpolitikára hivatkozzunk. Kis város vagy nem kis város: a művészeteknek önmagukat kell eltartaniuk. Ennek a fenntartási gyakorlatnak alakulnak a keretei, formái, persze még messze nem elegendő mértékben. A városi kultúrpolitika abban segíthetne, hogy ráveszi az itt létező multikat, azok részlegeit, hogy a városi programokat, eseményeket támogassák. Hogy ne bújjanak ki a legújabb kifogással: mindent Pesten a központban döntenek el. Ez cinikus magtartás. Mert a Westel lehet, hogy nagy pr értékű együtteseket támogat Budapesten, de itt helyben vagyunk jó páran előfizetői, tehát elvárhatjuk, hogy ebből ide is jusson támogatás. A közönség pedig egyáltalán nem érdeklődik az értékes műfajok iránt. A legutóbbi évek tendenciái itt is jelentkeznek: a közvélekedés, a kereskedelmi tévék, a fogyasztói társadalom, a pénz-elsődlegesség, az iskolázatlanság, a tudás értékének nivellálódása stb. mind oda vezetnek, hogy az értékes kultúra fogyasztói egyre kevesebben, de ugyanazok.

Index: - Az egyre szűkölő költségvetési támogatások mellett a kulturális élet mely szereplői (művészek, programszervezők, intézmények, önkormányzat, mecénások, közönség, civil szervezetek) azok, akik a legtöbbet tehetnek azért, hogy az emberek többsége helyben találjon a kedvére való programokat?

PM: - Nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb költségvetési forrás jut erre a területre. Miért pont ez lenne a kivétel? Csak az a baj, hogy hagyományosan mindig ezt a részt kurtítják meg a legnagyobb mértékben. Ugyanis a kultúra mindig az utolsó a költségvetési sorokban. Mire ide érnek a számolással, már eleve kevesebb pénz marad. Kevesebből elvonni ugyanannyi százalékot - nos, az eredmény mindenképpen negatív lesz. Én radikálisan döntenék: általában elvárják a döntéshozók, hogy a kulturális élet szereplői minden kurtítás ellenére azért adjanak bele apait-anyait és látványos eredményeket mutassanak fel. Ez egyébként valahol etikátlan. Én megfordítanám. Példa az ünnepi könyvhét. A rendezvény pénzbe kerül. Ha költségvetésből kivonják ezt a hányadot, akkor nem lesz az idén Veszprémben Ünnepi Könyvhét. Legalábbis olyan nem, amilyet elvárnak a lakók, elvárható a hagyományoktól stb. Ha ez a döntés, hogy nincs rá pénz, akkor nem lesz program. Nagyon könnyű megfaragni a döntéshozóknak a költségvetést, s aztán rámutatni a szervezőkre: ennek ellenére csináljatok valami nagyon jó programot! Nem csinálunk! Ez is egyfajta tiltakozás, egyfajta szakmai sztrájk.

Index: Mennyire pénz függvénye a kultúra? Meglátása, tapasztalatai szerint léteztek-e/léteznek-e színvonalas minimál-megoldások a helyi kulturális életben?

PM: - Ez nem kérdés, soha nem is volt az. A kultúra pénz, sok pénz. Csak a dilettánsok hiszik (a politikusok) hogy a kultúrát pénz nélkül elő lehet állítani. A példa ismét legyen az ünnepi könyvhét. Sátrak (pénz) felállítása a téren (pénz), helybérlet (pénz), dekoráció (pénz), hangosítás (pénz), színpad (pénz), székek ide szállítása (pénz) vendégek meghívása (telefon, posta, szállítás; pénz) vendéglátás (pénz). Nincsenek színvonalas minimál megoldások! Megoldás lehet, ha a városi intézményrendszert (amelyre önkormányzati működtetés jut) ennek a szolgálatába állítanánk. De ez már a következő kérdés.

Index: Vélemyénye szerint milyen lenne az ideális kulturális élet Veszprémben?

PM: - Bátran és merészen kell átalakítani a városi kulturális intézményrendszert. Észre kell venni, hogyan változtak a kultúra fogyasztók szokásai, anyagi viszonyai. Van-e passzív intézményrendszer, amely bevonható a kulturális szolgáltatásba (pl. az iskolák délutáni, esti üres termei, terei). Létre kell hozni a városi fesztivál irodát egyfajta gazdasági rendszerben működtetve. Meg kell nézni, vajon szükség van-e mindenhol azonos típusú intézményekre, amelyek minőségében már nem tudják az igényeket kielégíteni. (pl. klubkönyvtárak). Nagy mennyiségű beruházásra van szükség: igenis hiányzik a képtár, a hangversenyterem (nem ugyanaz, mint a többfunkciós sportcsarnok), a művész mozi (nem pláza mozi). A Vass Gyűjtemény igazolta s még inkább igazolja, hogy van jövője a minőségi kultúrának, de ehhez meg kellett teremteni az épület-feltételeket. Modern világ előtt állunk, gondolkodásunkat is át kell alakítani. Ehhez viszont modern intézményrendszer kell. Ennek létrehozásához bátor döntésekre van szükség, mert mindenképpen érdekeket kell sérteni.