Nem egy Monet kiállítás ugyan, de annál több. A miénk. És mégis mozog a sor. Március 13-tól június 15-ig látható a Veszprémi Művész Céh 15 éves jubileumi kiállítása a Lackó Dezső Múzeumban.

"Zöldmázas, rátétes céhkorsó a fehér abrosszal leterített asztalon, körülötte élénken beszélgető társaság: festők, szobrászok, porcelán és kerámiaedény készítők, bútort és textileket tervező iparművészek, régi festményeket, freskókat restauráló neves szakemberek, ismert fotóművészek - a céh rendes tagjai, és velük együtt a tiszteletbeli és pártoló tagok: írók, építészek, zenészek, művészetpártolók. A művésztársaság jelvényén jobbra tartó kis hajó, melynek öt makkal díszített tölgyfa levelecske a vitorlája. Körülölelve a hajó motívumot, szép, talpas betűkkel írva a régies hangzású elnevezés olvasható: VESZPRÉMI MŰVÉSZ CÉH."

"Régi idők kézművesei hajdanában céhekbe, érdekvédő szervezetekbe tömörültek. Artikulusokba foglalták szabályaikat, céhmesternek nevezték választott vezetőjüket, rituális céhlakomáik alkalmával előkerültek a közösségüket szimbolizáló tárgyak: a céhláda, és a mesterségük jelével ellátott céhkorsó." (Gopcsa Katalin művészettörténész, a kiállítás egyik rendezője)

Amit mindjárt az elején elmondanék, ez nem művészettörténeti elemzés lesz, mielőtt még kiütnéd az oldalt. Az nem is netes műfaj. Olyasmit is tudnék írni a fent idézett hölgy hathatós segítségével, aki egy angyal (adott egy komoly tanulmányt a tárgyról), de Én most a saját benyomásaimról szeretnék beszélni. Röviden.

Arról, hogy szardíniaként álltak az emberek egy képzőművészeti kiállítás megnyitóján, 2004-ben, Veszprémben, élő művészek tárlatán, ahol igaz nem voltak manapság divatos installációk, számítógépes lópikulák, elvont és szétszedett világok, csak egyszerűen: KÉPZŐművészet.

Ez a spontán, önerőből létrejött csoportosulás nem irányzat, csak a szakmai tudás, annak tisztelete és a barátság fogja őket össze (talán egy kicsit a birkapörkölt is, meg a jó bor, de erre nem esküdnék meg), amelyek, belátom, igen elavult fogalmak lettek manapság (természetesen az imént említett birkapörköltön és boron kívül).

Az is lehet, hogy (mai szóhasználattal élve) égő a művészekre nézve, hogy egy olyan képet sem láttam, amit fejtetőre állítva is fel akasztottam volna a falra (most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy hátul, jó esetben már ott az akasztó). Értelmezhető művészet egy értelmetlennek tűnő világban.

És azt gondolom, most bé is fejezem. Menj, és nézd meg! Nem fogod megbánni! Addig is egy kis ízelítő, nem a legjobb művekből, hanem a legélesebb fotókból...

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.