Francois Ozon rendező (Vízcseppek a Forró Kövön, 8 nő, Homok alatt) Swimming Pool című filmjének - mely március 14-ig látható az Expresszó Klubmoziban - rémesen egyszerű a története, mondhatni borzasztóan sablonos. Így egyből. Bizony! Na de a végjáték azért közel sem nevezhető szokványosnak.

Először is van egy angol írónő, aki alkotói válságát, kiadójától kölcsön kapott Franciaországi "vityillójában" próbálja átvészelni. Sarah Morton (akit Charlotte Rampling alakít a filmben) vérbeli savanyú, ötvenes, aki ráadásul ugye angol is. Melyből következik a már szinte természetesnek ható prűdség, a különböző elfojtások (elsősorban szexuális), a konformizmus; egy reinkarnált Agatha Christie. Merthogy krimiíró a hölgy. Méghozzá nem is rossz, legalábbis a film szerint.

Angliából Franciaországba áthelyezett helyszínen sem képes igazán feloldódni, habár édesen szimatolja a reggeli szellőt a verőfényes vidéken. Tápláléka joghurt, víz, suttyomban vajmi whisky. Persze jó mélyen belenéz a pohárba, mintha bűntudata lenne, hogy megissza, pedig közben szélsebesen rohan át agyán a gondolat: Istenem, milyen finom. A történet itt kezd érdekessé válni. Sejtető, ha úgy tetszik.

Az egyhangú hétköznapokba bekavar a hirtelen éjszakából előtermő Julie (Ludivine Sagnier), aki egyhangú könnyedséggel közli, hogy ő az, aki itt lakik és nem az eddigi nő, akit a vásznon láttunk mellette – ő a nő kiadójának lánya.
A két szereplő tökéletes ellentéte egymásnak. Mondhatnánk első pillantásra. A helyzet azonban ennyire mégsem egyszerű. A fiatal fruska megtestesíti mindazt, amire öregedő vénkisasszonyunk csak vágyakozhat. Látszólag elviselhetetlennek tűnik az írónőnek a fiatalság-bolondság páros, azonban nem egyébről, mint féltékenységről, eltitkolt vágyakról van szó.

A lány esténként "enyhén" ittas állapotban mindig valamilyen falubeli fickóval tántorog be az ajtón. Nem különösen zavartatja magát. Izzadós vonaglás, hajtépkedős, hangos szex. A nő először úgy tesz, mint aki mélységes megvetéssel élne az élet apró csodái ellen (füldugóval a fülben, ami azért valljuk be őszintén; vicces). Egy idő után azonban meglesi a szeretkező, azaz inkább vadul párzó párocskát.

A szerelmi szál kiéleződik, amikor Julie hazahozza a falu egyetlen olyan pasiját, akire az írónő is rákattant. Sarah megsértődik ezen, Julie pedig azon, hogy a férfinek az agg nő kell.
Ki találja ki mi, lesz ebből?

Gyilok. Bizony. Ráadásul, amikor az írónő segít eltűntetni a holttestet - igazi krimiíró módjára - egy furcsa "bizalmi" viszony alakul ki a két főszereplő között.
A történet durván átlagos és satnya. Na de van még hátra vagy öt perc, amiben Ozon jól megcsavarja mindenki talamuszát.

Nem lelőve a poént, csak a slusszpoén után bennem felmerült kérdéseket vetem ide a monitorra: skizoid ténfergés, napszúrás, részegség, klimax? Vagy csak egy kellemes játék a franciás miliőben, nyári verőfényben a medence partján?

Ujjgyakorlat...