Az Ex Symposion irodalmi, művészeti, filozófiai folyóirat léte válik kérdésessé abban az esetben, ha az NKA ragaszkodik döntéséhez, miszerint a folyóiratnak vissza kell fizetni a kapott támogatás egy részét. A lap pénzügyi biztonsága azonban nemcsak e döntés miatt inog. Az okokról és lehetőségekről Bozsik Péter, szerkesztő beszélt.

Index: - Hova pályázik az NKA-n kívül az Ex Symposion?

Bozsik Péter: - Minden lehetséges helyre, bár nem nagyon van nekünk való pályázat, így az NKA a fő mecénás. Ezen kívül lenne még a megye és a város, ez utóbbi nem tudom, hogy dönt most, de gondolom idén se másként, mint tavaly. A hozzá nem értés magasiskolájaként az elmúlt évben a rendelkezésre álló 1.000.000 Ft-ot egyetlen folyóiratnak adták (a Vár Ucca Műhelynek). Nekem volt többféle javaslatom arra, hogy hogyan lehetne objektív (legalábbis objektívebb) kritériumok alapján dönteni, de nem lett belőle semmi. Az egyik ötletem az volt, hogy az a folyóirat kapja a legtöbb pénzt a várostól, amelyik a legtöbbet tudja beszerezni országos pályázatokon. Ezen kívül el is lehetett volna osztani három felé, vagy csinálni egy fölmérést arról, melyik a legnépszerűbb lap, és kapjon az nagyobb összeget - nyilván ez lett volna a legdrágább lehetőség. Vagy dönthetett volna az, melyiknek van több előfizetője...
Persze nem arról van szó, hogy az ötleteimmel magunknak akartam kedvezni - hiszen az első javaslat alapján pl. az Új Horizont kapta volna a pénz nagyobb részét -, hanem a célom az volt, hogy ne a hasukra ütve osszák a pénzt a kuratórium tagjai.

Index: - Milyen indoklással kapta tavaly a Vár Ucca Műhely az egymillót?

BP: - Esztétikai kritériumok alapján, emlékeim szerint; a Veszprémi 7 Napban utána lehet nézni. De a véleményem az, hogy szó nincs esztétikai érvekről, hiszen ha ezek alapján döntöttek volna, akkor az Ex Symposionnak kellett volna kapnia a pénzt, mert azt gondolom, hogy lényegesen jobb lap, mint bármelyik a megyében, sőt nemcsak a megyében, hanem az országban is a legjobbak között van. Ez beképzeltségnek tűnik, de hát látom, hogy hol vagyunk. Nem véletlen, hogy a Lettre Internationallal volt közös estünk, ami mégiscsak egy európai lap, de jó a viszonyunk a Jelenkorral, a Bárkával is. Ezen kívül a már megszűnt, hasonló jellegű folyóiratokat is említhetném: a Pompejit és a Nappali Házat.
A kuratóriumokban többnyire nem olyan figurák ülnek, akik olvassák is a folyóiratokat, az ízlésük meg enyhén szólva nem korszerű. Innentől kezdve a tavalyi döntés esztétikai indoka nevetséges, ha viszont politikai alapon döntöttek, akkor nem kellett volna az esztétika mögé bújni.

Index: - Tehát a város nem nagyon támogatja az Ex-et.

BP: - A város egyáltalán nem támogatja. Tavaly, ha jól emlékszem 60.000 Ft-ot kaptunk valamelyik civil pályázaton működési költségre.

Index: - Mennyiből lehet létrehozni egy számot?

BP: - Egy szám előállítása jobb honoráriumokkal kb. 2 millió forint lenne. Ki lehet adni egymillióból is, de akkor marad a mostani sóherség. Mindig a szerzőn csattan az ostor. A következő számba például nem akármilyen írókkal íratunk novellát, és csak 20.000 forint körül díjazzuk őket, de az is előfordult már, hogy az ígért összegnek végül csak a felét tudtuk odaadni, sőt, olykor azt se.
A szerzők azért "tartanak el" minket írásaikkal, mert jó folyóiratot csinálunk, és nem azért, mert fizetünk nekik.
Olyan is van néha, hogy egy nagy honoráriumhoz szokott szerzőt nem tudunk felkérni, pedig jól jönne. És persze, neki van igaza, ha máshova ír.

Index: - Próbáltak már Veszprémben mecénást találni?

BP: - Többször tettem már kísérletet az elmúlt 13 év alatt, hogy mecénásokat kerítsek. Egyszer sikerült egy céget befűzni 50.000 forint erejéig az Emlék-Szesz számra. Nincs ember, aki ezt fölvállalná. Mindig azt kérdezik, hogy hány példányban jelenünk meg. Ennyi pénzből inkább a nagy példányszámú Metró reklámújságban hirdetnek, mondják, mert úgy hasznuk is van belőle. A mecenatúrának nem alakult ki kultúrája Magyarországon, és szerintem belátható időn belül nem is fog.
Viszont elkezdtünk támogatókat, pártoló tagokat gyűjteni. Ha ezer embert sikerül rávenni arra, hogy 3000 forinttal támogasson minket, akkor az 3 millió forintot jelentene, s abból ki lehet adni két számot. (megint szar honorért, de istenem a partizánok országából vetődtünk ide). Előfizetőket sose gyűjtöttünk, és nem is tudunk, mert a kaotikus a pénzügyi háttér miatt soha semmilyen garancia nem volt a következő megjelenésre.

Index: - Hogy látja a jövőt?

BP: - Amennyiben az NKA úgy dönt, hogy ragaszkodik a 900.000 forint visszafizetéséhez, abban az esetben valószínűleg megszűnünk. A tőlük kapott egymillió nyolcszázezer forint nem volt elég arra a két számra se, ami létrejött. A kapott pénzből némi költői túlzással négy borítót tudtunk volna kinyomtatni, ahogy egyik szerkesztőm mondta; nem pedig négy számot, amit az NKA számon kér. Negyven oldalasakat ugyan tudtunk volna csinálni, de ilyen kis terjedelemmel a mi profilunkban, azaz tematikus számokkal nem érdemes megjelenni. Ezen nem szándékozunk a közeljövőben sem változtatni, mert van még legalább tíz téma, amit szeretnénk megcsinálni. A következő a novella-szám lesz, aztán tervezünk egy fordításról és két kultúrában való élésről szólót, és lesz egy meglepetés is, egy szám, melynek témája titok. Ötlet annyi van, hogy a felét már föl se írjuk.
Addig maradunk meg, amíg lehet, aztán becsukjuk a boltot. Semmi sem tart örökké. Átváltozunk élő folyóirattá, mint az Éneklő borz, amit Visky András, Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és még páran csináltak Erdélyben: felolvasóestekkel mentek a világ különböző helyeire. Mi Vonyító Exsakálok leszünk.