A Vár Ucca Műhely idén az ötödik évfolyammal igyekszik megjelenni, s bizonyára ki is jön, ha lesz rá pénz. Az anyagi háttérről, a szellemiségről, a lehetőségekről, a jövőről Fenyvesi Ottó főszerkesztőt kérdeztük.

Index: - Hogy kerültél a Vár Ucca Műhely élére?

Fenyvesi Ottó: - A Vár Ucca Műhely kiadója a Művészetek Háza, s négy évvel ezelőtt kértek fel az intézmény vezetői arra, hogy legyek a lap főszerkesztője, amit végül némi hezitálás után elfogadtam.

Index: - Érdekes állapot jött létre nálunk, hisz a városban három irodalmi folyóirat is készül...

FO: - Veszprémben furcsa a helyzet, mert a város a rendszerváltoztatás előtt igazából nem rendelkezett egy olyan országos hírű lappal, mint például a pécsi Jelenkor vagy a szegedi Tiszatáj. Az akkor már létező Új Horizontot véleményem szerint helyi jelentőségű lapként lehetett elkönyvelni. A '90-es évek elején az Új Symposion szerkesztőségéből néhányan idekerültünk, s megpróbáltuk folytatni a Vajdaságban elkezdett munkánkat, de ez a társaság már nem az, ami a Délvidéken volt. Persze az Ex Symposion továbbra is nagyon érdekes számokat csinál, ám azt hiányolom belőle, hogy a helyi, a régióban élő művészeket, irodalmárokat, írókat, gondolkodókat nem igazán foglalkoztatja. Ez nem baj, hisz szerintem egy folyóiratnak nem kell teljesen a helybeli erőkre támaszkodnia, de bizonyos arányban nekik is teret kéne adni. A másik rendkívül fontos dolog, hogy a fiatal tehetségek is publikálási lehetőséghez jussanak. A Vár Ucca Műhely című lapnak ez a legfőbb koncepciója. A lapban teret adtunk jónéhány ifjú tollforgatónak. Többeknek épp az első közlést biztosítottuk. Persze nem mondhatom, hogy ezek az anyagok mindig csúcsminőségűek, de indultak nálunk olyan alkotók, akik azóta már országos hírű folyóiratokban is publikálnak, megemlíthetem itt Arany Zsuzsanna, Szabó Máté Mihály, Czékmány Anna, Tóth Benedek, Tóbiás Krisztián és mások nevét.

Index: - Milyen időközönként és milyen példányszámban adjátok ki a lapot?

FO: - Tavaly (a negyedik évben) elértük azt, hogy négy szám megjelenhetett, s ez elsősorban a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásának köszönhető. A Vár Ucca 300 példányban jön ki, s ennek kb. a fele szokott elfogyni.

Index: - Az önkormányzat mennyire támogatja a folyóiratot?

FO: - A város a profi művészekre (irodalom, képzőművészek) sajnos elég keveset áldoz, az irodalmi folyóiratokra tavaly például összesen 1 millió forint maradt. A Kulturális Bizottság ezek után úgy döntött, hogy ezt az összeget nem osztják szét, hanem a város művészetekkel foglalkozó intézményének, a Művészetek Házának, azon belül pedig a Vár Ucca Műhely című lapnak adja. Hogy idén hogy döntenek, azt nem lehet tudni. A Nemzeti Kulturális Alapprogramtól elnyertünk már 1 millió forintot, de ha nem kapunk támogatást a várostól, akkor becsukhatjuk a boltot. Én nem vagyok az ellen, hogy a város az "amatőr" kulturális eseményeket támogassa - kell ez az emberek komfortérzetéhez -, de emellett a profi, elit művészetet is fel kéne karolni, mert az is elég messzire elviszi Veszprém hírét. Az irodalom mintha mostohagyermeke lenne a városnak, pedig épp az irodalomnak van hosszabb évtizedeket, évszázadokat átívelő hatása. (Vajon ki emlékszik arra, hogy milyen színdarab ment a '20-as években a színházban? A Cholnokyak emlékezete meg itt él közöttünk.)

Index: - A városon kívül máshova nem tudtok pályázni?

FO: - A megyei önkormányzatnál évről-évre nyerünk kisebb-nagyobb összegeket, de ott is az a probléma, hogy kevés az elosztásra kerülő pénz. Tagja vagyok a Veszprém Megye Kultúrájáért kuratóriumnak, ahol már tavaly is hangot adtam annak a véleményemnek, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg elaprózása nem vezet eredményre. Az, hogy a 15 millió forintra pályázó közel 300 szervezet mindegyike kapjon egy kis szeletet (30, 50 ezer, maximum 100 ezer forintot), elvetélt ötlet, mert ennyi pénz valójában semmire nem elég. Mindenki kap egy kis morzsát, azaz tökéletes félmegoldást valósítunk meg. A decemberi kuratóriumi ülésen végül úgy döntött a testület, hogy idén reálisan osztja szét az összeget, kevesebb pályázónak, de arányaiban többet. A kuratóriumban a folyóiratok pályázati elbírálásába nem szólok bele - ez természetes. Ha jól emlékszem, tavaly a Vár Ucca 200 ezer forintot nyert a megyétől, nem sok, de több mint semmi.
A városon, a megyén és a Nemzeti Kulturális Alapprogramon kívül máshova nem tudunk pályázni - országos szinten folyóirat-megjelenésre pályázatot csak az NKA ír ki, a Magyar Könyvalapítvány csak könyveket támogat.

Index: - Mekkora a Vár Ucca Műhely minimális éves költségvetése?

FO: - Legalább félmillió forint kell egy számhoz, tehát ha idén a város nem támogat minket, vagy nem szerzünk máshonnan pénzt, akkor lehetetlen helyzetbe kerülhet a lap. A múlt heti szerkesztőségi ülésen már felmerült, hogy szponzorokat kéne keresnünk, de a jelenlegi helyzetben ez nem egyszerű dolog.

Index: - Szerinted hogy tudnátok kikerülni ebből az áldatlan állapotból?

FO: - A folyóiratok számára óriási anyagi teher a nyomdaköltség, s mivel az emberek többsége egyre jobban megismerkedik az internettel, egyfajta megoldás talán az lenne, ha a világhálón (is) megjelenhetne a lap. Jó tapasztalatok szólnak az ötlet mellett, több olyan internetes kiadvány is működik - pl. a Litera.hu -, ahol a tanulmányok, novellák, recenziók, versek mellett irodalmi jellegű információk, hírek, érdekességek is helyet kapnak, így aztán aktuális, friss és sokszínű lesz a folyóirat.
Szerintem a szépirodalom alapvető feladata, hogy életünk lényegét (itt és most) megfogalmazza, hogy a nagy kérdésekre századokat átívelő, hiteles, autentikus válaszokat, üzeneteket találjon. Az új elektronikus század, évezred küszöbén, szerintem, az irodalomnak és a művészetnek is új kihívásokkal kell szembenéznie. Ideje, hogy átalakuljon, kimozduljon a régi szerepköréből, megszabaduljon előítéleteitől, és igazodjon napjaink ritmusához, közelebb kerülve így az emberekhez.