Mára már mindenki hallott arról az ominózus Pentagon-jelentésről, amely radikális éghajlatváltozásokat jelez a közeljövőben. Egy kis csavar van a történetben, hiszen a diagnózis szerint a globális felmelegedés következtében a Golf-áramlat eltűnhetne, ami éppen hogy egy új jégkorszakhoz vezetne az északi féltekén.

Egyes feltevések szerint a dinoszauruszok is egy hasonló kataklizma hatására pusztulhattak ki, a különbség csak annyi, hogy ők túlzott béltevékenységükből fakadó metángáz-túltermeléssel idézték volna elő az üvegház-hatást.
Hogy ez a fenyegetés mennyire valós, azt egy friss felfedezés mutatja, ugyanis egyiptomi tudósok megtalálták és megfejtették az utolsó dinoszaurusz hangfelvétel formájában rögzített naplóját (a kordokumentumot egy ősi papagájfaj tagjai adták apáról fiúra). Ennek részleteit közöljük a továbbiakban.

Kr. e. 63978506. június 3.
Rohadtul unom már magam, ezért elhatároztam, hogy naplót mondok. Jól jön majd az unokáknak...
Én nem értem, de mostanában alig találkozom valakivel. Persze lehet, hogy ez a rohadt meleg az oka. Fene se érti, régen se volt valami egetverő hely ez a dzsungel, de mostanában kifejezetten elviselhetetlen. Múltkor mondtam is a Bélának, hogy el kéne költözni északabbra. Aszonta, "Jó!", de tudom, hogy nem gondolta komolyan. Teljesen bele van zúgva a Piribe, az meg nem hagyná itt a szüleit, amilyen nyámnyila.
Megette a fene az egészet!

Június 9.
Bélával kiruccantunk a bícsre. Komolyan mondom, én lementem hídba! Szó szerint fáztunk!!! Ki érti ezt? A dzsungelben majd megszakadsz a hőségtől, itt meg tiszta cidri van. Még olyan úszó, fehér micsodákat is láttunk. Béla aszonta, biztos só, de szerintem nem az volt. Amikor az egyik közel jött a parthoz, megnyaltam, és majdnem hozzáfagyott a nyelvem.
Tuti nem só volt. A só az olyan..., az olyan sós.

Június 15.
Csípnek ezek a k..va szúnyogok! Folyik rólam a víz, ezek meg nem hagynak békén. Régen szórakozásból gyantába ragasztgattuk őket, de már ahhoz sincs kedvem.
Néha az az érzésem, ez a kánikula már a világ végéig fog tartani.

Június 17.
Béla aszonta, a Kovácsék kipurcantak. Öngyilkosok lettek, vagy mifene. Kéz a kézben leugrottak a Nagy Szikláról. Hiába, tudtam én, hogy ez lesz a vége... Túlzottan is komálta a Kovács az erjedt banánt, az meg hosszú távon kicsinálja az idegeket.
Jut eszembe, megyek is, nassolok egyet...

Június 30.
Tegnap volt a szülinapom. Béla eljött, ettünk egy kis gyilkos galócát, aztán csak bámultunk bambán. Tuti utazás volt, én mondom!
A többiek teljesen elmaradtak. Mi van, már mindenki északra költözött? Nekünk meg senki nem szólt??? A rohadtak!

Július 13.
Fú, ma teljesen leizzadtam. Aszittem, láttam egy T-rexet, aztán megdöntöttem az 1000 méteres egyéni csúcsomat. Persze kiderült, hogy csak az árnyékom volt az. Élő T-rexet már évek óta nem láttunk errefelé.
Majdnem szívrohamot kaptam! Ebben a dög melegben rohangálni. Micsoda hülyeség!

Július 18.
Béla is kifingott.
Úgy találtam rá, ott feküdt egy páfrány alatt. Azt hittem, csak alszik, aztán meg hogy hülyül. De nem, tényleg kipurcant.
Kivel fogok én ezután lógni? Most jöttem rá, hogy már hónapok óta nem is találkoztam mással...

Augusztus 3.
Tiszta kihalt a táj.
Sehol egy haver, de még egy ismerős sem. Vagy legalább egy T-rex vagy Raptor, hogy edzésben maradjak...
Én ezt már végképp nem értem: hol vannak a többiek???

Szeptember 12.
Na, jóvanmá, ez már tényleg sok.
Megyek, és halálra unom magam...