Annyi kéziratot kapunk, hogy havi kiadásra is válogathatnánk. Ám ha a helyi támogatástól függne, rég megszűnt volna a lap - állítja főszerkesztője. Ilyen helyzetben mégis miből, hogyan tartja fenn magát az Új Horizont kulturális folyóirat és könyvkiadó? - erről faggattuk Raffai Istvánt.

Index: - A városban több hasonló kiadvány küzd a fennmaradásért. Az Új Horizontot tizenötödik éve olvassuk. Anyagilag mennyire volt stabil ez az időszak?

Raffai István: - Veszprémben évtizedekig nemkívánatos volt egy valódi folyóirat. A miénk olyan helyzeti hátrányból indult, amit máig nem bírtunk leküzdeni. Fenntartó alapítványunk ugyan közhasznú szervezet, ám tőkeszegény. A szüntelen anyagi gondok ellenére általában kéthavonta jelenik meg a lap, és eddig nem szünetelt, bár többször kényszerültünk összevont számokra, korántsem szellemi muníció híján. Lassan, de biztosan növekszik olvasottsága és az Új Horizont könyveinek népszerűsége is.

Index: - Mégis honnét lehet összeszedni a szükséges pénzt?

RI: - Ha a helyi támogatástól függne, már rég megszűnt volna a lap és a kiadó. Különösen a veszprémi közgyűlés anyagi juttatását nélkülözzük. Nem érzi magáénak a város az Új Horizontot, amely rendre közölte például írók, tudósok, művészek Gizella-napi beszédeit. Ezeket önkormányzaték tavaly átemelték egy ingyenes kötetbe. Kaptam tiszteletpéldányt és - gratuláló - mentegetőző levelet a polgármestertől. Támogatást azonban nem is ígért és mecénást sem terelt hozzánk, noha minden lapszámban szerepel helyi szerző vagy téma. S másfél évtized alatt hatszázan - köztük a magyar szellemi élet hazai és külföldi kiválóságai - publikáltak a Veszprémben jegyzett folyóiratban, és könyveink ugyancsak öregbítik székhelyünk hírnevét. A Veszprém Megyei Önkormányzat, amely életre hívója is szerkesztőségnek, méltányolja erőfeszítéseinket. Bár a töredékét kapjuk annak, amit szegedi, győri vagy pécsi testvérlapjaink, legalább pártfogó ötletekkel segítenek. A két elnök rávezetett például pályázatokra. Sokat köszönhetek olvasóinknak, akik az előfizetési díjat megtoldják adományokkal. Szerzőink többsége lemond a honoráriumáról, ami örömteli kifejezése ragaszkodásuknak, mégis szégyenletes. De talán nem nekem kell röstelkedni emiatt... Számottevő néhány szponzor juttatása és könyveink "sűrű filléres" árbevétele. Legfőbb mecénásunk a Nemzeti Kulturális Alapprogram, amely - nyilván más szerkesztőségek szorult helyzetére is tekintettel - az idei pályázatot már tavaly meghirdette. Kétmillió forintot nyertünk, ami elég a vegetáláshoz és további fárasztó kalapozásra jogosít és biztat... Egyre nehezebb jó ügyünkhöz szövetségeseket megnyerni.

Index: - Hogy sikerül könyveket kiadni?

RI: - Kizárólag pályázati nyereményekből. Már 17 kötetet jelentettünk meg az első - Lőrincze Lajos Megnől az ember szíve - kétszer ötezres példányszáma ma már szinte hihetetlen. 1500 példány jutott belőle Erdélybe is, s a felvidékiek még mindig keresik. Sajnos apad az érdeklődés a szellemi-erkölcsi értékeket közvetítő kötetek iránt. Ezért is különös öröm, hogy Sebő József éppen pátriánkról írta meg hazánkban az első régió-kötetet, Papp Sándor vegyészprofesszor első esszékötetét a Fagyöngy-civilizációt országszerte és külföldről is kérik. Sárközi Mátyás Feljegyzések a zöld füzetből c. naplóját Londonban is, Juhász László Mátyás király Bécsben című művelődéstörténetét Bécsben is élénk rokonszenv kísérte. Legfajsúlyosabb kötetünket, a nagysorsot francia földön megjelenítő Az "Állj fel" torony árnyékában antológiát a magyar kultúra napján mutattuk be Párizsban, és készülünk strasbourgi premierjére. A tapolcai Németh István Péter esszégyűjteménye és a kolozsvári Kicsid József Börtön-röntgen memoárja most kezd figyelmet kelteni.

Index: - Mit terveznek idén?

RI: - A lap megjelentetése mellett két könyvet szeretnék kiadni. Az egyik interjúfüzér Keresztury Dezső centenáriumára. A kötetben 130-140 tevékeny kortársunk - Brazíliától Szibériáig - vall kötödéséről a Balaton-felvidékhez, közérzetéről és az európai jövőképről. Egyébként országos műveltségi vetélkedőt is szorgalmazok a centenáriumra, hiszen lelke szülőföldjének vallotta pátriánkat Keresztury, és pályaképében megjeleníthető a múlt század szinte minden fontosabb eseménye, törekvése, amely a magyarság sorsát meghatározta. Remélem, valódi értékek iránti figyelmet kelt a valóság showk áporodott és butító dömpingjében. Közelmúltunk hiteles megismerésére törekszünk - Sára Sándor filmje és dokumentumai alapján - a doni-katasztrófa krónikájának közlésével a lapban. Ezt szeretnénk könyvbe átemelni, korabeli fotókkal, a második világháború befejezésének 60. évfordulójára.

Index: - Általában egyes szám első személyt használ. Hány főállású munkatárs dolgozik a szerkesztőségben, a kiadónál?

RI: - A titkárnőnkkel ketten... Még erdélyi folyóiratok is 3-4 munkatársat foglalkoztatnak, s a felszereltségük sokkal jobb a miénknél. Egy kárpátaljai költő meg is jegyezte, hogy az ő számítógépük is különb. De azért már interneten kapunk kéziratokat Svájcból és az USA-ból is...

Index: - Elszármazottaktól?

RI: - Sokan kötődnek pátriánkhoz és egyre többen olyanok, akiket lapunknak sikerült megnyernie: a világhírű, Belgiumban élő Lámfalussy Sándor közgazdásztól az USA-ba emigrált Nagy Károlyig, az Anyanyelvi Konferencia egyik életre hívójáig. S párizsi, londoni írók, költők is rangosítják kiadványainkat.

Index: - A kéziratok hányad része kerül lapba?

RI: - Erősen kell szelektálnunk, nemcsak pénzhiány miatt, a minőségigény - olvasmányosság és közérthetőség - épp olyan elemi szempont a szerkesztésben, mint a műfaji változatosság, illetve a helyi, az országban másutt élő és a határon túli szerzők aránya. Végeredményben az anyagok egyharmada jelenik meg a folyóiratban.

Index: - Az internet térhódításával nem csökken az írott folyóirat iránti igény?

RI: - Erről heves viták zajlanak, miközben soha nem jelent meg annyi kiadvány, mint mostanában. Bizton remélem, a számítógépes kultúra az olvasásra is rászoktat. Mindenesetre, amíg igénylik folyóiratunkat, könyveinket, érdemes fáradozni kiadásukért. S ez annál sikeresebb lehet, minél inkább az érdemi munkára koncentrálhat a szerkesztő, s nem pénzhajsza emészti fel idejének, energiájának javát. Akik a támogatásunkról döntenek, talán így is megfontolják, hogy érdemes-e a mi kis veszprémi műhelyünket életben tartani.