Nőnap van. Virágot fogok kapni.
Azoktól, akik bármely ferdén parkoló vagy zöld lámpánál lefulladó szerencsétlenre azt mondják: "női vezető", s mindezt anélkül teszik, hogy meggyőződnének a sofőr valós nemi hovatartozásáról. És azoktól is, akik összekacsintanak a Jóistennel, mert agytérfogatomat kisebbnek teremtette az övéknél.

Azoktól kapok ibolyát, akik a Genezisnek azt a változatát hangoztatják, miszerint Isten volt szíves őket teremteni elsőnek, és én csak egy oldalbordából tákolt ősanya még silányabb leszármazottja vagyok, aki csak főzni meg gyereket szülni jó. És ha szerencsésen alakul az életem, és lesznek szép gyerekeim, elérhetem, hogy anyós lehet belőlem, azaz képviselhetem a földkerekség leggyűlöltebb embertípusát.

Azok nyújtják felém mosolyogva a hóvirágot, akik úgy gondolják, nekem kell mosogatni, és ha véletlenül többre vittem, mint egy konyhai robotgép, biztos a hátamon fekve jutottam el odáig. Nyugodtan válogatnak ők a gerberák közt, mert meg vannak győződve arról, hogy én vagyok a felelős a Paradicsomból való kiűzetésért, és a gondok, bajok, betegségek is az én közreműködésemmel szabadultak a nagyvilágra. Celofánba csomagolt csokrocskát ad majd ma az is, aki simán kirúgna egy állásinterjúról, ha felmerülne a gyanú, hogy esetleg családot is szeretnék a közeljövőben, és aki bosszankodik azon, hogy március nyolcadikán a cuki tutti-frutti lányok helyett valami undorító vetkőzős fiúk vendégszerepelnek a diszkóban.

Az is ad majd két puszit, aki szerint igaz barátság csak férfiak közt létezhet, mert a lányok állandóan irigyek egymásra, és aki miatt szőke létemre nem vehetek fel rózsaszín pólót, mert "rózsaszín pólós, szőke nőnek" fog gondolni. Az nyújtja épp a virágárusnak az ötszázast, aki szerint jópofik a leszbi csajok, viszont felháborodik, ha valaki a férfiak közötti homoerotikus kapcsolat szépségeiről álmodozik.

Az lopja nekem ma közterületről a fokföldi ibolyát, akivel, ha kedves vagyok, kurva vagyok, ha meg kellően távolságtartó, akkor fapina. Aki tudományos ambícióimat péniszirigységemmel magyarázza, és aki szerint a fiúgyerek a gyerek, és a férfiember az ember, s ennek megfelelően az év kevésbé jeles napjain engem tyúknak, tehénnek, libának, cicának vagy nyuszikának nevez. És azt is gondolja, hogy a számítógép bekapcsolása számomra lehetetlen feladat, és ha benzinkútnál dolgozik, lesajnáló mosollyal ajánlja fel segítségét. Virágot vesz nekem, de agyában össze vagyok kapcsolva a többi hátrányos helyzetűvel: a cigányokkal, kínaiakkal és a fogyatékosokkal.

Büszkén meséli, mennyire aljasodott le részegségében tegnap, de ma csóválni fogja a fejét, ha kicsit több kontyalávalót töltök magamba a vállalat nőnapi ünnepségén.

Ők fogják tehát ma kis csokrocskáikat a mérleg egyik serpenyőjébe dobálni, míg a másikban ott nehezedik a teljes évi bűnlajstrom.

Szóval ide azokat a virágokat! Ez a minimum.