Németh László Galilei című drámája kompromisszumot jelentő műként született, ez volt első önálló alkotása az 1949-től 1952-ig tartó - rákényszerített - írói hallgatás után. A Galilei 1953-ban egy hónap alatt készült el, s Németh az első változatot közvetlenül Révainak, a kor mindenható művelődéspolitikai vezérének küldte el - akit épp akkor váltottak le pozíciójából. Többszöri átírás után, 1956 október 20-án mutatta be a Katona József Színház, s később csak elvétve jelent meg színpadon. Hogy mi volt ennek az oka?

A dráma drámája abban állt, hogy megrendelői (az államhatalom) kijátszást, a barátok pedig árulást láttak a darabban. A hivatalos körök úgy vélték, hogy a külső csomagolás alatt rendszerellenes mű lapul, s félelmük nem is volt alaptalan, mivel a színpadon elhangzó párbeszédek magukban hordozták az áthallás lehetőségét. A diktatórikus hatalom bármilyen köntösbe bújik, mindig ugyanaz marad, s Németh László saját bevallása szerint történelmi hősök nyelvén és példáján keresztül kívánt válaszolni a kor kérdéseire.

S hogy mennyire aktuális volt a darab, jelzi az, hogy a mű cselekményében lejátszódó legfontosabb motívum problematikája a valóságos életben, az adott politikai helyzetben is kiéleződött. A műben Galilei könyvet ír a földforgás tanának cáfolására, amelyben azonban ott vannak mindent elnyomó súllyal a mellette szóló érvek is. Ez a kétértelműség a dráma valós életében is megjelent; a hatalom egyrészt elégedetten antiklerikális műként értelmezte, másrészt viszont zavarta benne az individuum szembeszállása a diktatúrával. Németh László ezzel kapcsolatban így fogalmazott: "Az újkor gyökerei addig nyúlnak vissza, ahol az igazságszeretet emancipálni kezdi magát a dogma és a rendőri hatalmakkal szemben."

A dráma végén - mint köztudott - Galilei megtagadja tanát. A mű első változatában a főhős amellett érvel, hogy ez volt a valódi hőstett, elviselni a gyalázatot, tovább élni és dolgozni. Ám Németh László úgy érezte, hogy a darab ezzel a befejezéssel a megalkuvásra tanít, ezért átírta a 4. felvonást. A dráma végső formájában Galilei belátja, hogy hiába áldozta fel becsületét, mivel a tudomány fejlődése nincs az ő agya fennmaradásához kötve. A megalkuvás és igazságszeretet feszítő ellentmondásában az író szerint az általános erkölcs feljebb való a kivételes nagy személyes erkölcsnél.

Németh László drámája meghatározó alkotása a magyar drámairodalomnak, ezért is komoly vállalkozás színpadra vinni. Érzésem szerint a Petőfi Színház ezévi programjának legfigyelemreméltóbb darabját láthatjuk március 5-én, pénteken 19 órakor, Ruszt József (Kossuth-díjas) rendezésében.