Szerencsen született 1925-ben. Sárospatakon érettségizett, majd a Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső, Berény Róbert és Bencze László tanítványaként végzett. 1949-től a balatonfűzfői Nitrokémia propaganda-rajzolójaként dolgozott. Első önálló kiállítását 1950-ben rendezte, azóta több száz tárlata volt. Több rangos kitüntetés, pályadíj birtokosa, tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Veszprémi Művész Céhnek.

Index: - Ha egy festő ilyen közel él a Balatonhoz, elkerülhetetlen, hogy művészete fő témája legyen?

VO: - Igen, egyrészt a tó közelsége miatt - nem kell elmennem sehova, ha festeni akarok róla. Másrészt a Balaton szépsége kimeríthetetlen. Kezdetben persze kicsit idegenkedtem tőle, de lassan hozzászoktam a tó világához. Aztán kikiáltották rám, hogy én vagyok a Balaton festője, amivel persze nem értek egyet, mert festek én mindenfélét, mást is mint a Balatont - tulajdonképpen mindig azt, amihez kedvem van. Csak az a fontos, hogy inspiráljon a látvány, mert az ad ihletet, ötletet egy képhez.
Festek úgy is, hogy kimegyek a partra, csinálok néhány skiccet, és a műteremben feldolgozom. Ebbe saját, pillanatnyi hangulatomat is beleviszem. De készítettem helyszínen is képet, például Tokajon és környékén. Persze ezek sem pontos másai a természetnek, a természetnél szebbet, jobbat nem lehet alkotni.

Index: - A kritikusok véleményét elfogadja? Vagy inkább az a fontos, hogy a közönségnek tetsszenek a képei?

VO: - A kritikák nem érdekelnek különösebben, mindenki a saját ízlésének megfelelően mond véleményt. A közönség annyiból érdekel, hogy nélküle nem létezhetne a festő. Régen - mint képzőművész - nehezen tudtam volna megélni; ezért is vállaltam el az igazgatói állást. Bár a Képcsarnok annak idején több képemet is megvette bizományba, ez a bevétel kevés lett volna ahhoz, hogy eltartsam magam és családom. Persze abban az időben zsűri válogatta és árazta a képeimet, nem kerülhetett akármi a közönség elé. Ma már könnyebb dolga van a művésznek, de sokkal jobban függnek a közönségtől, hiszen ők veszik meg az alkotásokat.

Index: - Van a családban Önön kívül képzőművész? Mi a véleménye a mai fiatal művészekről?

VO: - Igen, az unokám harmadéves a Képzőművészeti Egyetemen, grafikai szakon. A mai fiatal művészek világa más, mint az enyém. Nem azért, mert modern - én is festek modern, absztrakt képeket -, hanem mert más a gondolkodásuk, a világuk.

Index: - Jelenleg Siófokon van kiállítása. Milyen szempontok alapján válogatta ki a tárlat képeit?

VO: - December óta vannak a képeim Siófokon. Úgy ötven festményt vittem el, ebből harmincat állítottak ki. Általában az újabb képeimet szoktam összegyűjteni egy-egy tárlatra, de Siófokon néhány régebbi festményem is látható. Mivel állandóan festek, alkotok, így mindig vannak új festményeim, ha pedig eljutok valamelyik európai országba, akkor ott is készítek néhány képet, melyek aztán még színesebbé teszik a kiállításokat.

Index: - Van olyan alkotása, amit nem ad el?

VO: - Igen. A legutóbbi veszprémi kiállításomnál volt ilyen eset. Néhány képet szerettem volna megtartani, így is áraztuk be őket, gondoltuk: a drága képeket úgysem veszik meg. Aztán elvitték azokat is, sőt a tárlat rendezője azt mondta, hogy ilyen jó kiállítása és eladása még sosem volt.