Egy héttel Orbán Viktor szólamai után Medgyessy Péter is hallatta hangját az ország helyzetéről. Ahogy egy évvel ezelőtt sem értettem, most sem világos számomra, hogy miért a kormányfőnek kell reagálnia az ellenzék vezérének a szavaira. Vagy Orbán is miniszterelnök? A hívei számára feltétlenül. De akkor ki az ellenzék?

A beszéd - akárcsak egy évvel korábban - önkritikával kezdődött. Rosszul mértük fel a gazdaság teljesítőképességét - jelentette ki Medgyessy. Hát igen, ezt közgazdász létére talán jobban kellett volna látnia. Önkritikáról ennyit, jöttek a vívmányok: béremelések, autópálya-építés, tizenharmadik havi nyugdíj, családtámogatások emelése. Közben azért a megszorításokról is kellett volna szólni néhány mondatot, de talán senki nem is számított arra, hogy ezt bevállalja kormányfőnk.

Kitért Magyarország két nagyon beteg pontjára, a mezőgazdaságra, és az egészségügyre. Azt hiszem, semmiről nem beszéltek többet az elmúlt tizenöt évben, mint e két területről. Mindhárom elődje példáját követve a Medgyessy-kabinet is adós a tettekkel e két problémakörben. Jó volna már, ha nem a gazdatüntésekről, meg a paraszolvenciáról szólnának a tudósítások.

Medgyessy szólt a kemény pénzügypolitikáról is. Takarékosabb állam, kisebb parlament, cél a hiány lefaragása - összegezte. Vártam valami újat, de hiába. A kormányfő - Orbánnal ellentétben - konkrétan megfogalmazta, hogy melyik területre mennyit szánnak. Ez mind szép és jó volna, de azt már nem közölte Medgyessy, hogy milyen forrásokból tudják mindezt finanszírozni. (Ugyanakkor itt van a nyakunkon ez a közel kétszázmilliárdos megszorítás.)

Ő sem bírta ki, hogy ne mutogasson a másikra: kilencszázmilliárd forint elsíbolásával vádolta a FIDESZ-t. Azt hiszem, ezt a mentalitást már el lehetne felejteni; tizenöt év telt el a rendszerváltás óta.

A "Mutassunk példát" jó kis közhelyhez kapcsolódva előrukkolt a köztársasági elnök közvetlen választásával (ebbe egyszer már belebukott az MSZP) és az európai parlamenti közös lista felállításával. Érdekes és nosztalgiázó felvetés; csupán a nagyon fiatalok nem emlékeznek arra az időre, mikor csak egy listára lehetett Magyarországon szavazni. Nem hinném, hogy ez lenne a magyar demokratikus fejlődés helyes iránya.

Egy héten belül a második országértékelést kaptuk. Csakúgy mint az elsőnek, ennek sem volt sok értelme. A Gondolkodó nem kíváncsi evidenciákra, közhelyekre, a "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!" és az "Isten, ember engem úgy segéljen" populista nyögetekre sem.

Uraim, ne értékeljenek, azt majd mi megtesszük! Foglakozzanak az országgal, mert az csak egy van!