Amikor végighallgattam Orbán Viktor beszédét követően az MSZP kampányfőnökének a volt miniszterelnököt, valamint annak beszédét és pártját - az elmúlt másfél évben nem tapasztalt agresszivitással gyalázó - pocskondiázását, nagy dühömben megfogadtam, hogy - az O.J. Simpson-per esküdtjeihez hasonlóan - Medgyessy Péter "országértékelése" esetében nem hagyom magam befolyásolni a média által. Majdnem sikerült is.

A röpke harminc másodperc alatt kivívott ellenszenvet nem volt könnyű negligálni. Kerültem minden híradót, újságcikket, igyekeztem a tévé távkapcsolójával óvatosan babrálni, sőt a világháló oldalain is több elővigyázatossággal barangoltam, hiszen mint tudjuk, az elfogultság lila (nem vörös) köde megöli a szakmaiságot. Azért, hogy a miniszterelnök dadogása, ööőőöö-zése, mérhetetlenül rossz hangsúlyozása még véletlenül se befolyásoljon, nyomtatott formában kezdtem elemezni a szónoklatot.

Bár bekapcsoltam a ködlámpát, már az első mondatoknál éreztem, hogy nem látok tisztán. Kíváncsi vagyok, hogy ki fogja a Parlamentben ülőket legközelebb úgy megszólítani, hogy "Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Magyarok, a határon innen, és a határon túl"! Kissé skizofrén helyzet egyszerre beszélni az Országgyűléshez és a televízió előtt ülő ismeretlenekhez úgy, hogy szocialista miniszterelnökként jobboldali retorikát alkalmaz valaki.

A folytatás azonban meggyőzött arról, hogy a helyszín csak díszlet, hiszen nem értékelést, hanem kampánybeszédet hallhattunk. Nem is lehet országértékelésről beszélni egy olyan beszéd kapcsán, ami a jelent és a múltat (mint pl. a 2003-as esztendő) lazán hanyagolva a "Közös jövőnkről beszélni - ez ma a dolgunk." mondattal kezdődik. Bár nem egyszerű a múltat - a jövőbe tekintés álarcával - végképp eltörölni, figyelemelterelésre kitűnően alkalmas.

Nem hinném, hogy egyedül lennék az országban azzal a véleménnyel, hogy annak a személynek, aki évtizedeken át ellenforradalomról szónokolt harsányan, most pedig azt mondja, hogy "köztársaságunk 1956-ban fogant", a gerincében a kalciumtartalom erősen közelít a nullához. Nemcsak a történelemtudása, de az emlékezőtehetsége is siralmas lehet annak a szövegírónak (és a szöveg előadójának), aki olyat állít, hogy "évtizedek óta először újra dönthetünk." Mintha az elmúlt másfél évtizedben azért lett volna pár döntés, választás, szavazás akár a Házban, akár a magyarok közt határon innen és túl. Ha esetleg az Uniós csatlakozásra gondolt volna Medgyessy Péter, akkor üzenem a MeH-nek, hogy valaki világosítsa már föl arról, hogy ez ügyben már nemcsak a népszavazásról, de a parlamenti döntésről is lemaradt.

Úgy néz ki, hogy az agitprop osztály hangulatjelentéseihez hasonlóan jól működik a kormány zöld vonala, ahol az egyszerű pógárok mondhatják el javaslataikat. Végül is ki ne szeretné, ha kevesebben lopnák a napot a Parlamentben, és megszűnne a politikusok közötti undorító viszálykodás?! A klasszikus közhelyek ("Én ma is meghallom az emberek szavát") vegyültek a "modern", "családi", "civilizált" jelzőktől valósággal hemzsegő szóösszetételekkel, de azért belefért a közel tucatnyi "polgár" és egy "a határon túl élő magyar testvéreink" is.

A "Következetes, kiszámítható és kemény pénzügypolitikára van szükség. Így járunk el." láttán már inkább örültem volna olyan alibinek, hogy a kubai nyaralás egész éven át tartott, de mivel ez éppen olyan hamis, mint amennyire a fenti mondat nem jellemező az elmúlt egy év magyar gazdaságpolitikájára, már kötelességem kimondani, hogy aggódom a miniszterelnökért. Mert nekem úgy tűnt, hogy nem így járnak el...

Tudom, hogy csak időt szeretne nyerni az MSZP a közvetlen államfőválasztással, de nekem ennek hallatán kapásból az a kép ugrott be - a rendszerváltás idejéről -, amikor a 4 igenes választások előtt egy haverom munkásőr faterja másfél órán át arról regélt, hogy miért kell nemmel szavazni arra, hogy a Parlament válassza a köztársasági elnököt.

Mielőtt lefordulhattam volna a székről, elementáris erővel szembesültem a politikai dilettantizmus csúcsával: a közös uniós listával. Végül is miért ne fogadná el az ellenzék a helyek felét, bár a közvélemény-kutatások szerint többet szereznének meg? Miért ne örülne a magyar ember annak, hogy nem nehezítjük meg a dolgát azzal, hogy választania kell a különböző pártok meg személyek közül? Miért kell nektek ez a büdös demokrácia? Hát nem volt jobb egyszerűbb, kényelmesebb a Hazafias Népfront idején?

NEM! Köszönöm, ebből én nem kérek. Se most, se később. Egészen addig, amíg ilyen embereket jelölhet egy párt - a párt - kormányfőnek.