Sokan emlékeznek a régi történetre: a derék magyar tüzes, izeg-mozog a pártértekezleten, feszíti valami nagyon, majd kiesik a padból, mindenképpen hozzá akar szólni. Végre szót kap:
- Tessék mondani, Kormány bácsi, tisztelt hölgyein és uraim, kedves bajtársaim! Miért tetszett eljátszani a 2002-es választásokra csalafintán megnyert támogatásunkat? Miért űznek velünk fondorlatos játékot Önök? Miért nem az ma Magyarországon semmi, aminek látszik?

Ami tegnap igen volt az ma már miért nem? Miért tetszett megszüntetni a Széchenyi tervet? Miért tetszett láthatatlanná zsugorítani az otthonteremtési támogatást? Tessék mondani, az miért jó nekünk, ha nő a munkanélküliség? És az igaz, hogy nőtt az államadósság?

Ez az Európai Unió mire lesz nekünk jó? Az EU kampányban miért kell Bécsbe menni cukrásznak? Hát itthon már nem is lesz élet? Segíti-e a gazdaságunkat az EU? És miért nem tetszünk követni Írország példáját? Önök emelt fejjel és tiszta szívvel tudnak belépni az Unióba? Aludni még tudnak? És az arcukon a bőr mitől lett olyan vastag, mint a rinocérosz seggén?

Munkahelyünk lesz-e jövőre? És holnap? És munka alapú gazdaságunk? Akkor az értékteremtő gazdaságban most ne higgyünk? A munka becsületét mikor tetszik visszaállítani? Ezt a bankárosdit akkor most mindannyiunknak követnie kell? De értelmesen beszélnünk ugye nem kell elfelejteni? A fejünket elég alaposan át tetszik majd mosni ehhez, kedves Kormány bácsi?

A kiszámítható élet és a biztos otthon csak smafu? Mihez tetszik még hozzászoktatni minket? És mi mindent kell még megszorítanunk 2004-ben?

És akkor a Szövetségre most szükségünk van, vagy nincs? Hajrá Magyarország, hajrá magyarok?

És tessék mondani, kedves Kormány bácsi, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves bajtársaim! Benne vagyunk már a kommunizmusban, vagy lesz még rosszabb is? Tessék mondani, benne vagyunk már a jóléti rendszerváltásban, vagy lesz még rosszabb is?