Egy kisközség első emberének lemondása manapság igazán nem nagy ügy: kis túlzással majd minden hétre jut egy ilyen eset. Karakószörcsök polgármesterének távozása azonban mégis nagy port kavart: többen az önkormányzati rendszer válságának újabb jelét, mi több, a hivatalos kormánypolitika bűnös mulasztásait olvasták ki a történtekből.

Egyes szakértők szerint az önkormányzati rendszer gyakorlatilag kialakulása - a tanácsrendszer megszüntetése - óta válságban van, legfeljebb a válság mértéke lehet kérdéses. Feladatokat ugyanis jócskán kaptak az új intézmények, pénzt azonban mindezekhez igen keveset. A kormányok - bármit ígértek is - egymás nyomdokaiba léptek e tekintetben.

A Veszprém megyei kis falu, a 330 lakosú Karakószörcsök nem tartozik a legrosszabb helyzetben lévő települések közé: évi 25 milliós költségvetéséből így-úgy elgazdálkodik, ha látványos fejlődésre nem is futja.

A polgármester, aki 13 esztendeje vezette a falut, nem nyilatkozik lemondása közvetlen okairól. Annyit viszont mond, hogy mélységesen felháborította a bejelentését követő sajtóláz: még az egyik kereskedelmi televízió helikoptere is hosszan körözött a község felett a bejelentés hírére, alaposan felbolydítva az itt élőket. A polgármesternek az sem tetszik, hogy mindenki másképp magyarázza távozását a falu éléről, nemegyszer közvetlen, a kormány működését elítélő politikai kritikát tulajdonítva neki. Ez, állítja, eszébe sem jutott.

Nem nyilatkozik a falu alpolgármestere sem, akinek most váratlanul nyakába szakadt a hivatal minden ügyes-bajos dolga. Annyit azért meg lehet tudni a történtekről, hogy nem valamely, a képviselő-testületen belüli elmérgesedett politikai viszály okozta a váratlan lemondást. Egyszerűen arról van szó: a polgármesternek tizenhárom év után elege lett abból, hogy falujában mindenki rajta követelte a fejlődést, amivel rendre adós maradt, mert a napi működésre is alig futotta a pénzből.

Karakószörcsök nincs a világ végén: a 8-as főúttól alig fél kilométerre, a Somló hegyétől látótávolságra van, a Dunántúl egyik legszebb részén. Az itt élők többsége ingázik, azaz a környező településekre, kisebb-nagyobb városokba jár dolgozni, vagy a földből próbál megélni. Kevés az intézmény, kevés a falubeli munkahely, pályázni is csak ritkán tudnak, mert az önrészre alig jut pénz.

Ez sem egyedi eset: százszámra vegetálnak így falvak az országban. Jellemző eset, hogy a Balaton partján lévő falvak és városok polgármesterei a tavalyi alacsony vízállás és a kevés turista miatt mondhatni egyöntetűen követelték, hogy az állam adjon pénzt az elmocsarasodott, hínáros strandok kotrására, rendbetételére - aztán a kiírt pályázatra csak féltucatnyian jelentkeztek: a munkák elvégzéséhez felkínált hetvenöt százalékos állami támogatás kevésnek bizonyult, a legtöbb tóparti önkormányzat ugyanis a költségek negyedét sem tudja előteremteni. Biztosra vehető, hogy a polgármesterek kedve egyre több esetben megy majd el a köz igazgatásától. Ha régóta csinálja ezt a munkát, akkor azért - ha újonnan választották, akkor azért veszti el optimizmusát, mert kicsit alaposabban megismeri a viszonyokat.

A helyzeten talán javíthatna, ha egy ilyen lemondás után, mint ami Karakószörcsökön történt, nem a televízió, hanem az államigazgatásért felelős politikusok helikoptere jelenne meg a falu fölött. (népszabadság)