Hatodszor értékelkelte az ország helyzetét Orbán Viktor, ezúttal nem a Vígadóban, hanem az ELTÉ-n. Amióta a FIDESZ elvesztette a 2002. évi választásokat, Orbán keveset szerepel a nyilvánosság előtt, akkor is jobbára hívei között tűnik fel. Ott biztos a siker. Kerüli a belpolitikai csatározásokat, a parlamentben teljesen passzív.

Martonyi János kissé hosszúra sikeredett bevezetője után Orbán a szokásos - mára már rettenetesen unalmassá vált - kommunistázással indított, mindezt jópofán adta elő, ami a publikumból természetesen nagy tetszést váltott ki.

Következett egy kis EU szkepszis, ami szintén nem új elem a nemzet miniszterelnökének és pártjának a retorikájában. Nem baj, a közönség ezt is értékelte.

Majd eljött a kormány bírálatának ideje. 2003 a csalódottság éve volt, és az összehúzódásé - mondta Orbán. Nem erről volt szó - folytatta. Mit kellene tenni? - tette fel a költői kérdést. Szólt az Európa tervről, a Széchenyi tervről: semmi nem lett belőlük - sajnos. Aztán előhozakodott a FIDESZ retorikai kincsestárának legújabb fegyverével, a bankárvilággal való ijesztgetéssel. Bankfiókok, plázák állnak majd a kórházak helyén - festette elénk a sötét jövőt Orbán Viktor.

Demagógiából többet hála istennek nem kaptunk, de valahogy az új gondolatok sem jöttek. Csupán közhelyek hangzottak el, mint pl. "félni nem jó", "fő a biztonság", "egyenes beszéd", "rendezzük a közös dolgokat"... és még sorolhatnánk hosszan. A történelmi áttekintésben sem kaptunk friss információt Orbántól: szapulta egy kicsit a nagyhatalmakat, majd hozzátette, hogy a csak a magyar ember tudja felemelni a hazát. Ezt is tudjuk.

Végül egy kicsit a jövőről elmélkedett. Sorolta szeretett kormányunk húzásait: a támogatások csökkentését, vállalkozások tönkretételét, az otthonteremtés lehetőségének megnehezítését. Most már a kérdést sem tette fel, mit kellene tenni. Végül szövetségre, békére szólított fel. (Bencsik András és Szalai Annamária mosolyogva figyeltek.)

A szokásos "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!" felkiáltás után vastaps tört ki a széksorok között. Orbán mosolyogva fogadta az elismerést, még meg is hajolt. Ráadást azonban nem adott.