Képzeljük el, amint a szép szombati reggel megébredünk. A felgyülemlett lepedék fojtogatja nyelvünket, beragadt szemünkkel keressük a tévé távirányítóját, mit szerencsés találat után jól megnyomkodunk. Az első kép Bébi Gabi és Lala eszméletlen vinnyogása - amit az ORTT-nek már a felvételi időpontban le kellett volna állítania közveszély okozása címen -, ezt követi Crystal "Logopédia szakkör kisiskolásoknak" című három perces tantárgyi segédanyaga, és ha szerencsénk van, elcsíphetjük a Groovehouse sámánlávör kígyófejes rémálmát is.

Kilóra lehet venni a giccset. Pontosabban kapni. Szinte ingyen. A gyengébbnél gyengébb produktumokat, hála az aberrált producereknek, akik napi rendszerességgel játszótereken beszívott kisiskolás maláj kurvák szexuális inzultálása közben jegyzetelik a jövő év slágerszövegeit. És ez még csak a kezdet, még csak most indul a nap.

Könnyed arcmosást követve öltözködés és irány soppingolni. Még, ha nincs kinek, akkor is, mert nem hagyhatjuk, hogy másnap a híradóban hálátlan fogyasztónak nevezzenek.

Óvatosan belépünk a szuvenírboltba a szeretet címkéjével a hátunkon, boldogan megvesszük az elsőnek kezünk ügyébe kerülő plüss nyuszit, a szivaccsal kitömött műbőrszívet, a fejlődésében megrekedt kisdedet imitáló porcelánnak álcázott halászfiút, a delfines képeket, a "kutyák macskákkal hálnak" (abnormális!) képeslapokat, a fröccsöntött rózsaszín fókafiakat, és persze a kihagyhatatlan írott funérlapokat, amik mint valami Mózesi kőtáblák hirdetik a viccesebbnél viccesebb igéket.
A határ a csillagos ég.

Fontos, hogy közbeiktassunk egy laza családi ebédet is. Rántotthús vagy birkapörkölt. Húsleves és csigatészta. Könnyed tévézés (megint!), petting a takaró alatt, bő nyállal a szerelem hullámhosszán.

Végül is mindegy. A magyar piac nyitott. A magyar ember nyitott. Jeles napokon - mint például ez is - még be is nedvesedik.

(Már csak az hiányzik, hogy Lagzi Lajos feldugja magának a trombitáját, miközben Balázs Pali Komár Lacival oboázik egy Kiszel Tünde poszteren!)