Múlt hét pénteken a Fotex Csarnokban a Játszótér Alapítvány rendezvényén nemcsak a gyerekeket célközönségül választó sportrendezvények szokásos üvöltözős-futkározós programjai kaptak helyet. A kifogyhatatlannak tűnő gyerekenergia levezetésével próbálkozó események között egy eddig ismeretlen műfaj bukkant fel: az Ability Park.

Kínálatuk sajátos: aki nem látott még közelről vakot, nem beszélt még sikettel és nem futkározott még kerekesszékkel, az itt megteheti. De minek tenné? - kérdeztem Nagy Gézát az ötlet egyik gazdáját.

Index: - Azt még értem, hogy nem árt, ha a gyerek tud egy-két jelnyelvi jelet, és hogy élvezi, hogy kipróbálhatja, milyen vakon a világ, de nem túlzás egy kicsit épeket kerekesszékbe ültetni? Mire jó ez?

Nagy Géza: - A tervezgetések idején sokan gondolták, hogy túlzás, sőt szentségtörés. Szerintük a gyereket sokkoljuk, ha közelvisszük egy fogyatékoshoz. A másik jellemző vélemény pedig az volt, hogy játékot, viccet csinálunk a fogyatékosok helyzetéből. Szerencsére a tapasztalat azt mutatja, érdekli az embereket ez a dolog. A gyerekek pedig különösen élvezik. Jó játék, ha egy vak elmagyarázza, hogy működik a Braille-írógép, aztán leírhatom vele a nevemet. Izgalmas, ha megtanulhatom a jeleket egy igazi sikettől. De valóban a kerekesszékkel való ügyességi játékok keltik a legtöbb hisztériát, hiszen ezek a leglátványosabbak, és ezek szúrnak szemet igazán.
A gyerekek számára ez is játék, és mi annak is szánjuk, komoly és tanulságos játéknak. Egyáltalán nem félnek tőle, sőt volt már olyan, hogy egy-két megtett kör után kerekesszéket kért a gyerek karácsonyra az apjától.

Index: - Mit szólnak a szülők?

NG: - A felnőtt már nehezebb eset, ugyanis jobban tart az ilyen típusú játékoktól. Előbb mindig a gyerek jön oda, s csak aztán a szülő. De ha sikerül rávenni a játékra, később már elég nehéz elrángatni tőlünk. Az idősebbek főleg a bekötött szemmel való érzékelés játékait szeretik, ahol illatokat kell felismerni, vagy tapintás alapján tájékozódni tárgyak között.

Index: - Mi a célotok mindezzel?

NG: - A fogyatékosok élethelyzetét, mindennapjait bemutatni, de nem ismeretterjesztő előadásokkal, konferenciákkal vagy szívszorító képekkel, hanem közérthetően, élményszerűen. Az előbbiek nem túl hatásos módszerek, de ha meg kell izzadnunk azért, hogy feljussunk egy rámpán, és a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy mennyire leküzdhetetlen akadály egy küszöb vagy egy lépcső, attól könnyen megváltozik a szemléletünk; és még jól is éreztük magunkat. S ami még fontos: a fogyatékosok világa nem annyira ismeretlen többé, és ettől kevésbé ijesztő.

Index: - Sokfelé jártatok már a Játszótér részeként és saját parkotokkal is. Mik a tapasztalataitok a veszprémi szerepléssel kapcsolatban?

NG: - A Fotex Csarnokba való bejutás kerekesszékkel is megy. A lelátóig akadálymentes az út - ez pozitív. De arra már nem gondolt a tervező, hogy egy mozgássérült esetleg szeret játszani is; kosarazni, röplabdázni. Ezért a programok idejére egy ideiglenes rámpát kellett építeni a pályához, s ehhez az egyik kaput kivenni. Nem volt egyszerű. De hát ez is azt mutatja, van még mit csinálnunk.