Kibe legyek szerelmes? A közértes kislányba, a postás nénibe, az ellenőrnőbe a helyijáraton vagy Lendvai Ildikóba? Valami szép kártyát is választanom kellene, amit február 14-én eléküldhetek, természetesen aláírás nélkül. Hadd tudja meg az én Dulcineám, hogy van egy titkos hódolója!

Rohanok a virágért a piacra, veszek egy jó nagy csokrot. Igaz, háromszor annyiba kerül, mint a hétköznapokon, de kit érdekel ez most? Annyira szerelmes vagyok! Igen, ez ünnep! Minek dolgozunk ilyenkor, és miért nem pirosbetűs ez a nap? Hiszen szervesen kapcsolódik a magyar kultúrkörhöz, minimum annyira, mint, Tony Curtis Mátészalkához. Amióta más szelek fújdogálnak errefelé, itt is kötelező lett szerelmesnek lenni, legalább az év egy napján. A McDonald’s-szal együtt egy Valentin nevű árucikk is megvette a lábát ebben az országban.

Jaj, valamit elfelejtettem! Még ajándékot is kell vennem, hiszen az így módi. Komolyan mondom, felállítok még egy karácsonyfát. Miért ne, még mindig tél van!

Aztán valamelyik kereskedelmi csatornát is bekapcsolnom, mert biztos egész nap hülyén vigyorog a Szarvas László, egy szív alakú piros fotelba süppedve, közben pedig szerelmes pillantásokat küld a nézőknek. Este pedig szeretném az Elfújta a szélt megnézni. A szerelem örök. Hatvan év elteltével Rhett Butler ezredes és Scarlet O' Hara még mindig ifjak.

Szerencsétlen Szent Valentin, ha látná, hogy mit művelnek február tizennegyedikén, lemondana a vértanúságról. A fegyőr vak lánya pedig bár sose lett volna kedves hozzá; mert akkor nem kapta volna meg azt a mára frázissá koptatott kártyát: "From Your Valentine".
Ennyit az értékekről.