Gondolkodtam rajta, de sehogy sem jött válasz arra a kérdésemre: miért van a gimnáziumokban és úgy általában oktatási intézményekben bál? Nem hiszem, hogy már ekkor ki akarnák nevelni belőlünk az új burzsoázia krémjét. Persze a szándék megvan mind a szervezők, mind a vendégek oldalán, csak a normális emberben nincs. Szerintem ugyanis egy ember nem érezheti jól magát egy ilyen típusú esten.

Rákényszerítik a diákokra a megfelelő, odaillő öltözetet és az azzal járó visszafogottságot. Kötelezettséget az odafigyelésre a másik iránt, az illemre, a mértékletességre, a pezsgőivásra, tombolára, a kimért beszédre. Közben pedig láthatatlan szemek követik nyomon a falak mögül minden egyes felnőttnek öltözött mozdulatát, grimaszát, rosszkedvét, derűjét. A szociológusok.

Az új társadalmi generáció egy kis törzsét figyelik meg ők. Az egyént, aki készült erre az eseményre. Mozdulatait, mosolyát, a stílust, ahogy a tanárral beszélget jóízűen, azután, hogy szerdán mindenki előtt megalázva adott neki négyest. A bunkókkal lekezel s vált is velük néhány szót. Nem többet, mint amennyit az etikett megkíván. Az egyetemen is így tesz majd - gondolja -, mikor HÖK-elnök lesz. Azután meg valami fontos hivatástudattól vezérelve a közt kezdi el szolgálni.

Egész életét rászánja a norma megtartására, hogy odafigyeljenek rá és a mondatokra, amiket hangoztat. Nekünk. Azoknak, akik tudtak zakóban is hányni, a tanárokkal vitába mertek szállni, képesek voltak a pofonoknál megállni és ott maradni, nem pedig ide-oda csúszni.

Egy nap majd telefonon keresik meg őket, azzal a szöveggel, hogy végigkísérték eddigi pályájukat és méltónak találták Őt (Őket) arra, hogy egy jelentősebb feladatot lásson (lássanak) el mostantól. S a megbízás egy irodáról vagy egy városról szól, amit igazgatni kell, hol balra, hol jobbra. De ehhez már hozzászoktunk.
Az ilyen osztálytársak nem változnak, csak csúsznak.

Ezért nem vagyok egy nagy bálozós. Mert nem érzem jól magam azok közt, akik jól érzik magukat a falak közt.

Ui.: Gimnáziumban csak kétszer voltam bálon, abból is az egyik bombariadó miatt félbeszakadt, a másikra meg nem mentem el.