Ha február, akkor aktuális a báli szezon a közintézményekben is: művelődési házakban, önkormányzatoknál, a rendőrségen, és persze ebből az iskolák sem maradhatnak ki. Szalagavató bálokat tartanak ilyenkor, a végzősök nagy bulija ez. Az ügyelő pedagógus bizony sok érdekes tapasztalatra tehet szert az esemény során.

Az egyik legfontosabb kritérium, hogy részegen senki nem jöhet be a bálra, nomeg szeszt sem lehet az iskola területére behozni. Mikor néhány renitens nebulót kérdőre vonnak, érdekes körmondatokkal adják elő, hogy ők bizony bármire megesküsznek, hogy tiszták. Az őszintébbek a tanárt is bevonnák a szivornyázásba, hiszen egy félreeső zugban előveszik a butykost, megkínálva őt valami hazai rettenetessel.

Sokan unatkoznak. Ez manapság nem meglepő, de az állandó ki-bejárkálás, a dohányzásra kijelölt helyek egyre frekventáltabb látogatása valahogy szaggatottá teszi a bulit. Pedig nem csak egy helyen folyik a mulatság: tea és kávéházak, a báli zenétől eltérő muzsikát kínáló helyek is működnek ilyenkor. Mi kellene még?

Sajnos jelen van az agresszivitás is. Szomorú, hogy manapság már egy középiskolai rendezvényre is biztonsági őröket kell szerződtetni. A bejáratnál elkobzott baseballütők, kések, boxerek bizonyítják, hogy szükséges a jelenlétük. Verekedés is akad, noha ritkán. Valakinek nem jó a haja, rosszul nézett rá a csajára… bármi indok lehet. Hogy ki kezdte, ez sosem derül ki. A lényeg az, hogy az egyik visszaütött. Van úgy, hogy a takarítónőnek a piszoár darabjait kell összetakarítani, mert valaki nem bírt belecélozni, és a porcelánt tartotta ezért felelősnek.

Az ifjak ünnepelnek, hogy mindjárt vége. Kint mi vár rájuk?… ezt inkább hagyjuk. Régen is volt piálás, bunyó, csajok, cigi (csak cigi), de ma a diákok hamar felnőnek. Mikor vége az utolsó vizsgáknak, már sokan nem is tudják, mi a különbség a bent és a kint között. Nekik az élet már hamarabb felkötötte a szalagot. Számukra ez csak egy hétvégi buli, semmi több, abból is csak egy langyosabb változat.