Nem jó írni olyasvalakiről, akit fiatalon ragadt el a halál. Ha még hozzávesszük azt a tényt is, hogy az illető tehetséges is volt valamilyen területen, akkor ez a rossz érzésünk hatványozódik. Bagics Róbert városszerte elismert, tehetséges fotós volt. Harmincöt évesen távozott el, 1999-ben. Az ő képeiből nyílt kiállítás a Helyőrségi Művelődési Otthonban, január 22.-én.

A képeket Robi édesanyja, a hagyaték gondos őrzője bocsátotta a művelődési ház rendelkezésére. A Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeinek fúvós triója nyitotta meg a rendezvényt, majd Szokoly Tamás költő méltatta Bagics Róbert sajnos nem túl hosszú, és félbemaradt munkásságát. - Robi sosem törekedett arra, hogy művészi fotót komponáljon - mondta Szokoly, majd így folytatta: művészi tudata soha nem volt. Őt a látás élménye, a természet kimeríthetetlen tündöklése és zordsága, a nagyon szeretett Veszprémje tartotta fogságában.

Ha végignézzük a fényképeket, láthatjuk, a legtöbb valóban Veszprémben készült, de akadnak olyanok is, amelyeket a Balatonnál megörökített meg. Egy közös ponton viszont találkozik mindegyik kompozíció: nincsenek rajtuk emberek, vagy ha igen, valahol a háttérben bújnak meg. A többieket házak, bokrok rejtik. Még pillanatokról sem igazán beszélhetünk, hiszen a fotókon semmi mozgás nincsen, csak az őszi Balaton, az éjjeli veszprémi belváros vagy egy düledező borospince. Portréi, emberi kapcsolatokat bemutató képei alig vannak Bagics Róbertnek. Őt inkább az ember alkotta, formálta környezet foglalkoztatta.

Bagics Róbert alkotási egy hónapon keresztül tekinthetőek meg a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Nagy bánatunkra posztumusz kiállításként...