Én mindig hadilábon álltam az öltözködési divattal. (Egyáltalán, a divattal, minden téren.) Valahogy úgy szeretek ruházkodni, ahogy nekem jól esik. Nekem a divat ne mondja meg, ki vagyok. Ezért szemlélem kissé szkeptikusan.

Szerintem mindenki egyéniség, ergo: különbözőek vagyunk. A divat pont az ellenkezőjét sugallja: legyünk egyformák. Mindenki ugyanazt a göncöt hordja. Miért jó ez? (Gondoljunk Mao Kínájára, ahol az embereknek sötét egyenruhát kellett viselni, vagy eszünkbe juthat néhány iszlám fundamentalista ország, ahol a nők fekete csadorban kényszerülnek járni.) A divat nem törvényekkel, hanem reklámmal kényszeríti a polgárt, úgymond egyenruhák hordására. Teljesen megértem a divatdiktátor szó alkalmazását.

Ha megnézzük mai tinidivatot, szinte minden második lány olyan farmert hord, ami elől-hátul egy sávban koptatott, mindezt valami szűk felsővel kombinálják. (Még mindig jobb, mint a nemrég divatjamúlt vastagtalpú plázarobogók, amelyek gusztustalan kinézetük mellett egészségtelenek is voltak, mert lányok lábfeje nem hajlott benne járás közben.) Ja, és már az anoreksziát súrolva soványak, mert így trendi. (Nézzünk rá korunk legmenőbb, egyébként idegileg toprongy modelljeire.)

A fiúknál sem jobb a helyzet. A régebben "fishbone", mostanában pedig az "agressor" (hű, de kemény!) pólót, bő, már-már félárbocra eresztett nadrággal hordják, melynek a feneke a bokát verdesi. Úgy látszik, a hátrafordított baseball sapka sosem megy ki a divatból.

A divat legrosszabb vonzata abban rejlik, hogy a fiatalok - igen ők, mivel az ifjú generáció a legérintettebb a kérdésben - hajlamosak a lenézésre, megvetésre, kiközösítésre azokkal szemben, akik nem hajlandóak követni a trendet. Pedig csak arról van szó, hogy ezek a fiúk és lányok vállalják magukat, no meg azt is, hogy ez a fajta viselkedés bizony nem nyerő manapság.