Bízzunk az égi áldásban, mert egyéb forrásból nem pótlódhat a Balatonból hiányzó víz. A vízmagasság jelenleg 31 centiméter, azaz ha nem hull az elkövetkező hónapokban tetemes mennyiségű csapadék, jövő nyáron további területek kerülnek szárazra.

A 2003-as év egyik leghangosabb környezetvédelmi polémiája a Balatonhoz kötődött. Mi legyen a tóval? Pótoljuk mesterségesen a hiányzó vízmennyiséget vagy reméljük, hogy az egyre nyilvánvalóbb klímaváltozás ellenére a magyar tenger nem szárad ki, sőt, normális szintre emelkedik a víz? A szakma az égiekben bízva a vízpótlás ellen foglalt állást. A jelenlegi alacsony vízállás oka, hogy 2000 óta a csapadék mennyisége jóval kisebb az átlagosnál, a természetes hozzáfolyás a megszokottnak csak mintegy fele, a párolgási veszteség pedig a meleg nyarak miatt igen nagy volt. 2001-ben fordult elő először, hogy éves átlagban több víz párolgott el a tóból, mint amennyi a csapadékkal és hozzáfolyással érkezett.

Ugyanez a helyzet megismétlődött 2002-ben és 2003-ban is. (2000 májusa óta nem is engedtek le vizet a tóból a Sió-zsilipen keresztül.) A tó vízmércéje ezekben a napokban 31 centimétert mutat, azaz a 2003 októberében mért 22 centiméteres minimális vízszintet mindössze kilenc centivel haladja meg. A sokéves adatokat összehasonlítva jelenleg a tó teljes vízmennyiségének ötöde, közel ötszázmillió köbméternyi víz hiányzik.

A mérések több mint százéves történetében eddig nem ismertünk három egymás utáni évet, amikor a vízszint magától csökkent volna. Tavaszig persze több lesz a víz, hiszen hideg van, csökken a párolgás, az őszi-téli eső és hó pedig megteszi a magáét. A kérdés, hogy mennyire. Egy éve ilyenkor 51 cm volt a vízszint, amelynek további csökkenése semmi jóval nem kecsegtet - véli Zágoni Miklós, a tó történetének kiváló ismerője, aki szerint egyelőre azt sem lehet tudni, hogy 2004-ben vagy azután nem folytatódik a melegedés és a száradás.

A vízügyi szakértők szerint az évszázados statisztikai adatok azt mutatják, hogy egy hosszan tartó aszály után csapadékos idő jön. Egy 15 millió forintért tavaly őszszel, Somlyódy László akadémikus vezetésével elkészült (a fenti körülményekben reménykedő) 400 oldalas szakmai anyag szerint az elkövetkezőkben évente 20 centimétert emelkedhet a víz, de az sincs kizárva, hogy két év múlva már meg kell nyitni a Sió-zsilipet. A tudóscsapat a múltbéli tapasztalatok okán nem is javasolja a vízpótlást. A Balaton vizének mesterséges pótlása súlyos ökológiai kockázattal járna - jelentette ki több alkalommal is Somlyódy László akadémikus. Korábban még arról volt szó, hogy nemcsak a Rábából, de például a Mura környéki tavakból is lehetséges és megoldható a tó vízkészletének pótlása. Ezt a lehetőséget azonban a tanulmány alapján elvetették.

A legolcsóbb megoldás a Rábából a Zalába történő vízátvezetés lenne. Azonban a Rábában ugyanakkor van kevés víz, amikor a Zalában: tehát a Balaton ily módon nem kaphatna érdemleges vízutánpótlást akkor, amikor arra szükség lenne. A Rábában amúgy is kevés a szabályozható vízkészlet. (A Rába azonban alighogy megmenekült a Balatontól, újra szemet vetettek a rá, ezúttal az osztrák vízügyi mérnökök szeretnék vizével pótolni a Fertő tó vízhiányát.)

Somlyódy László akadémikus szerint elsősorban arra kell ügyelni, hogy ne romoljon a Balaton vízminősége, illetve el kell dönteni, hogy a Balaton esetében egy természetes tóról vagy egy, az ember által erősen befolyásolt vízről van-e szó. A tó sorsáról a kérdésre adandó válasz alapján kell majd dönteni. Az akadémikus szerint a természetre kell bízni a tó vízhiányának pótlását. Bízni kell abban, hogy - miként a tótörténet legkritikusabb időszakaiban - a mostani négy aszályos év után is pozitívra fordul a víz mérlege.

Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója lapunknak nyilatkozva arra a kézenfekvő tényre emlékeztetett, hogy a Balaton élő rendszerként hamarabb volt tó, mint fürdőhely - ezért a használóknak kell alkalmazkodniuk a tóhoz. Szerinte csak egy "ökológiai alkotmány" alapján szabadna fejleszteni a tavat, és kiváltképp figyelni kell arra, hogy a tó milyen ökológiai vészjeleket ad. Viszonylag kevés figyelem fordul a vízgyűjtőre, pedig azt védeni, rehabilitálni kell - például erdősítéssel és agrár-környezetvédelmi mintaterületek létrehozásával.

A szakemberek válasza a vízpótlás helyett elsősorban a tó vízszint-szabályozási rendjének módosítása. Az érvényben lévő előírások 110 centiméterben szabják meg a tó maximális vízmagasságát. Ehhez közeledve megnyitják a Sió zsilipjét. Somlyódyék szerint a parti védművek megerősítésével tíz centivel feljebb lehetne tolni ezt az értéket. De sok helyen megoldás lehet az eliszaposodó strandok kotrása, a partrendezés. Ha mégis szükség lenne vízpótlásra, ez egyedül a környező karsztvizekből történhet, de csak átmenetileg. A karsztvíz nem borítaná fel a tó ökológiai egyensúlyát: a bauxitbányászat idején harminc évig folyamatosan a tóba szivattyúzták ezt a vizet, igaz, így kiszárították Tapolca tavasbarlangját és veszélyeztették a Hévizi-tó vizét.

A turizmusra kedvezőtlenül hat a sekély víz - bár az is igaz, hogy a part menti iszapzátonyok megjelenése miatt a kisgyermekes családok kiélvezték a tó új keletű játszótereit. A turisztikai szakemberek persze aggódnak a bevételekért. Minden lehetséges fórumon elmondják, hogy itt képződik a hazai GDP öt százaléka és a turisztikai bevételek egyharmada.

Jó hír viszont, hogy 2005-re körbe ér a Balatonon a szennyvízvezeték gerinchálózat. Ennek persze csak akkor van értelme, ha az ingatlantulajdonosok nagyobb hányada ráköt a szennyvízrendszerre. Hazánkban átlagosan csak minden harmadik ház csatlakozik az ottani szennyvízhálózathoz, igaz, a jövőre bevezetésre kerülő környezetterhelési díj valószínűleg megnöveli a csatornahálózathoz kapcsolódók számát. A Balatonnál egyébként jobb a helyzet, itt az ingatlanok 68 százaléka csatlakozott a rendszerhez.

A 2003. év Balatonnal kapcsolatos fejleménye, hogy a jövőben tárcaközi bizottság koordinálja a tóval összefüggő kormányzati feladatokat. A bizottság munkájában nyolc miniszter, valamint a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke vesz részt - elnöke Persányi Miklós, környezetvédelmi és vízügyi miniszter. A tárcaközi bizottság tevékenysége feltehetően garanciát jelent a Balaton védelmében született 47 pontos program végrehajtására, melyről évente tájékoztatást kell adni a kormánynak. A bizottság létrejöttével megszűnt Szabó Mátyás balatoni miniszteri biztos megbízatása - őt az előző környezetvédelmi miniszter, Kóródi Mária kérte fel 2003 elején.

A tó biológiai állapota jelenleg nagyon jó - állapították meg a tárcaközi bizottság utolsó ülésén. Hosszabb távon ugyanakkor fel kell készülni az éghajlatváltozás, a tartósan száraz időjárás hatásainak kivédésére. Lehet, hogy a vízpótlást csupán átmenetileg söpörték félre? (népszabadság)