Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert Dj. Dandy, alias Szigeti Péter igazi egyéniség. Sokoldalú, szókimondó és nem kevésbé kritikus, úgyhogy oldalakat lehetne írni róla. Kemény munkával jutott el odáig, hogy ma Magyarország ő a legkeresettebb dj a korosztályán belül. Nem hisztizik, nem nyafog, hiányzik belőle a lassan már generációs problémának számító depresszió, kedvtelenség. Amit akar, azt eléri, műsort vezet a Rádió 1-nél, hétvégén klubokban és diszkókban zenél, de találkozhattunk vele a Budapest Parádén is.

Azt gondolná az ember, hogy 25 évesen már mindent elért, amihez másnak egy emberöltő sem lenne elég. Neki mégis rengeteg terve van még, kihúzott háttal áll azokon az alapokon, amiket a mai napig folyamatosan építget, és csak előre néz. Múltról, jelenről, jövőről kérdezetem Dandy-t, inkább a (cseppet sem) hétköznapi embert, mint a sztárt.

Index: - Ahogy hallgatlak, egyre biztosabb leszek abban, hogy nagyon tisztán látod, hogy hol, és hová tartasz. Mit lehet még ezek után elérni?

Dandy: - Azt tisztán látom hol, hová, meddig, csak egyelőre az nem tiszta, hogy hogyan. Rengeteg buktató van ebben a szakmában. A dj karrierem szép lassan felfelé ívelget. A felfelé vezető úton meg kell tartani az addig elérteket (pozíció, kapcsolatok), és közben folyamatosan előre is kell haladni. De itt bármikor jöhet a szakadék, és ha valaki kiesik a kosárból, nehezen kerül vissza, mert több száz ember van, aki pályázik a megüresedett helyre. Ez nem olyan, mint a sportban, hogy egy kisebb sérülés után megint csúcsformáig lehet dolgozni. Itt rengeteg a rivális, és az irigy emberek rossz akarását is állni kell.
Bármilyen hihetetlen, semmi másról nem szól a dolog, mint arról a fantasztikus érzésről, amíg az ember két órán át kint áll az emberek előtt, és irányítja őket a zenével. Ebből a leírhatatlan élményből szeretnék minél többet és minél tovább, még néhány évig, mondjuk úgy 35-36 éves koromig. Ez most pillanatnyilag a tervem.

Index: - Olyan, hogy magánélet, belefér egyáltalán az idődbe? A korodból adódóan akár már családalapításról is gondolkodhatnál.

Dandy: - Minden magánélet, ami nem a diszkók világa és nem a rádió. Számomra már az is magánélet, ha a haverokkal beülünk a moziba, vagy valami egyéb dolgot csinálok. Nagy ritkán focizni járok, a fűzfői uszodát kimondottan kedvelem. Ezek nekem magánéleti dolgok. Komolyabbra fordítva a szót, szüleim és testvérem is messze vannak tőlem, s ebből adódóan ritkán találkozunk. Anyukám 2002-ben feljegyezte és számolta, hogy konkrétan 13 alkalommal látott, és nagyon nem örült neki. Közel 3 éve van egy barátnőm, aki feltétel nélkül elfogadja azt, hogy a hétvége nem a kettesben eltöltött szerelmes pillanatoké, hanem a hajtásé és a távollété. Ő a legklasszabb csaj, és amikor csak tudom, úgy irányítom a dolgaim, hogy vele lehessek.

Index: - Szilveszter?

Dandy: - A december 31-ét Budapesten az ország egyik legnívósabb klubjában a HOME-ban kezdtem 21h-kor.
Kaja, pia és zene...éjfélkor a Himnuszt játszottam, ami mindig nagy élmény számomra. Utána átugrottam Sopronba a rezidenciámra, ahol folytatódott a röfögés, egy 2 órás utazás után.
Természetesen én is szeretnék egyszer a barátaimmal szilveszterezni, de amíg van munka és felkérés, addig úgysem fogok pihenni és szórakozni, mert ez az életem.

Dandy: - Szinte sejtettem, hogy ez lesz az uccsó kérdésed. Konkrétan üzenni nem tudok semmit, mert ahány ház, annyi szokás. Mindenki más utat jár. Aki a diszkózást királykodásnak fogja fel, s csak a csillogást és a pénzt látja benne, az hagyja abba. Nem elég hozzá a zene szeretete, sokkal összetettebb a kérdés: ez egy életforma. Aki tényleg ezt akarja csinálni, úgyis megtalálja az utat, és nem fogja feladni a nehézségek miatt. Jelenleg a szakma, a szórakozási kultúra, a szokások és egy csomó minden annyira gázban van, hogy most a kitartást tudom leginkább üzenni, illetve egy közmondást : "lassú víz, partot mos".
Ja, és még valami : Boldog új évet szeretnék még kívánni az Index olvasóinak és a szakmai stábnak, valamint webes találatokban gazdag 2004-et!!!