Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert Dj. Dandy, alias Szigeti Péter igazi egyéniség. Sokoldalú, szókimondó és nem kevésbé kritikus, úgyhogy oldalakat lehetne írni róla. Kemény munkával jutott el odáig, hogy ma Magyarország ő a legkeresettebb dj a korosztályán belül. Nem hisztizik, nem nyafog, hiányzik belőle a lassan már generációs problémának számító depresszió, kedvtelenség. Amit akar, azt eléri, műsort vezet a Rádió 1-nél, hétvégén klubokban és diszkókban zenél, de találkozhattunk vele a Budapest Parádén is.

Azt gondolná az ember, hogy 25 évesen már mindent elért, amihez másnak egy emberöltő sem lenne elég. Neki mégis rengeteg terve van még, kihúzott háttal áll azokon az alapokon, amiket a mai napig folyamatosan építget, és csak előre néz. Múltról, jelenről, jövőről kérdezetem Dandy-t, inkább a (cseppet sem) hétköznapi embert, mint a sztárt.

Index: - Nem lehet könnyű olyan fordulatszámon élni, amilyet te produkálsz. Hétköznap rádió, hétvégén bulik, ahova nem (csak) szórakozni, hanem dolgozni jársz. Hogy bírod szusszal?

Dandy: - Először is köszönöm, hogy megkerestetek és üdvözlöm az oldal olvasóit.
Ha a szusz egy mértékegység, akkor ezt inkább megaszusszal kell bírni. Ettől függetlenül én is egy olyan ember vagyok, aki egy álmot kerget és ez mindennek az erőforrása. Elhiszem és ábrándozok arról, hogy egyszer én is a nagyok mellett leszek az "új generációs" jelző nélkül, és ez hatalmas motiváció. Ezek a lelki indíttatások. Fizikailag persze már nem így van. Akad hetente jó pár nap, amikor szinte használhatatlannak érzem magam, és csak arra koncentrálok, hogy minél előbb az ágyamban kössek ki.
Nagyon fárasztó ez az egész, és ennek jelei is vannak, amiket rendszeresen megkapok a környezetemtől. Ezek a "már megint 5 évet öregedtél, látszik a fejeden" - című mondatok.

Index: - Nyaralni mikor voltál utoljára? Ha jól tudom, és jól tudom, akkor idén nyáron a Palace-ban (Siófok), a korábbi években pedig a Flörtben (szintén Siófok) dolgoztál, mindkét helyen rezidensként is.

Dandy: - Most nyáron 2003-ban az augusztusi ünnep környékén voltam egy öt napos pihenőn, a Mecsek csodálatos vidékén barangoltunk. Előtte négy vagy öt éve voltam pontosan négy napot.
A nyár számomra nem a pihenés évszaka. Hétköznap és hétvégén is kattogás megy ezerrel, amit teljes mértékben szeretek kihasználni és élvezem az éjszakát. Pláne a Balaton parton. De nem is lehet annyira megállni ebben a szakmában. Mindig és folyamatosan jár az ember agya arról, hogy hol és miként lehet valamit letenni az asztalra. Így igazából csak akkor tudok pihenni, ha kikapcsolom a telefonomat mert folyamatosan a fejemhez van nőve.

Index: - Ilyen pörgős, bulis helyek után nem unalmasak egy kicsit a hétköznapok, a rádiózás?

Dandy: - Teljesen más a kettő. Míg hétvégén előbújik belőlem a Dandy, addig hétköznap inkább szeretek Szigeti Peti lenni. Természetesen sokkal jobb, szebb és izgalmasabb élmény a partizó tömeg gyönyörű lányaira mosolyogni, mint a mikrofont nézni a stúdióban, de mindkettőnek meg van a varázsa. A rádiózás egy teljesen más dolog. Itt is emberekkel kell foglalkozni, de teljesen más, mert nem látni a reakciót, mint a klubokban. Szerintem nehezebb, de kihívás. Na jó bevallom, nem szeretem a hétköznapokat annyira, mint a hétvégéket, de ezzel mindenki így van, nem? Már hétfőn a pénteket várom, és néha szenvedek is. De ugyanakkor jó egy kicsit visszahúzódni és elnyugodni. Szeretek aludni csak sajnos kevés az időm rá.

Index: - Nagy nevekkel zenéltél már együtt. Kik azok, akik a leginkább hatással voltak rád?

Dandy: - Ez nagyon nehéz kérdés. Dolgoztam együtt Tiesto-val is, aki a világ legjobb dj-je, az elismerést is kivívta magának, de az ő zenei világa egyáltalán nem jött be nekem, és mint sztár, egy kicsit ridegnek tűnt a viselkedése. Például fellépés után maximum 20 percig adott autogramot. Szinte könyörögnöm kellett, hogy kapjak egy kézzel írt nevet a papíromra, holott mondtam neki, hogy én játszottam előtte. Kialakult már egy stílus, amit képviselek, és ezt illesztem a többi dj munkájához, hogy az adott este a legmegfelelőbb legyen a közönségnek, mert ők az elsők!
Slam Junior munkája sokáig megfogott, ő az az ember, aki hacsak megjelent egy klubban, teljesen hipnotizálta a tömeget, bármit is csinált. Ma már dj konkrétan nem "visz el". Inkább a producerek zenei termékei azok, amik irányítják az utamat. Favoritom KEVIN YOST, akit 2004. január 31-én Magyarországon először láthat és hallhat a magyar közönség.

Index: - Ezt a jellemzést olvastam rólad: "Játszott house-t, funk house-t, technot és progressive house-t egyaránt. Jelenleg a deep, tech és a tribal house-t találja az önmagát legjobban kifejező zenei vonalaknak." Ezek mind egy bizonyos réteg zenei ízlésének felelnek meg. Ki tudnád szolgálni egy vidéki kis diszkó közönségét is, ha éppen úgy adódna?

Dandy: - Ez attól függ, hogy a vidéki kis diszkóban milyen arcok vannak. Természetesen a diszkó és a klub között van néhány különbség. Volt már rengeteg olyan vidéki party, ahol jobban éreztem magam, mint valamely megaklubban. Más a vidéki közönség, más a pesti, és más a vidéki, de nagyvárosi közönség is.
A kérdésre válaszolva, egy igazi vegyes diszkóban sok mindent nem tudnék lerakni az asztalra zeneileg, de a rádiózással összekötve a dolgot, addig dumálnék a mikrofonba, amíg lehet. Konkrétan ezt úgy értem, hogy magyar zenét szinte nem is játszom. Az aktuális slágereket is kihagyom. Szóval azt, amit meg lehet találni a rádiókban és a televíziókban azt én mind messziről kerülöm. Nem is igazán ismerem el a gondos marketing által összerakott tuti kis csapatokat valami über szerelmes szöveggel.